Szun ce, a Háború Művészetében a háború legmagasabb szintjének nevezi, ha az ellenség nem is tudja, hogy tulajdonképpen maga ellen harcol. Ha erre rá tudod venni, akkor győztél. (a szerk.)A gyakorlati alkalmazás szempontjából tudatbefolyásoló agykontrollnak azokat a módszereket tekinthetjük, amelyeket a célszemély tudása és hozzájárulása nélkül rejtve alkalmaznak azért, hogy magatartását megváltoztassák.
Erre sor kerülhet olyan helyeken, mint a célszemély otthona, és eddig leginkább a sajátjának tartott észbeli, lelki tevékenysége, agyműködésének egésze. Mindez megkülönbözteti az agykontrollal végrehajtott bűnözést a szokásosnak és jogszerűnek tekinthető társadalmi behatástól. A normális szexuális kapcsolatot is bűncselekménnyé alakítja át az önkéntesség helyébe lépő erőszak. A tudatbefolyásolás egyik formája, amikor működtetői a nyilvánosság tereit használják a célszemély zaklatására.
De ezek a fegyverek az adott ország saját lakói ellen is bevethetőek, kipróbálhatóak és alkalmazhatóak. Ennyiben még az atombombánál is fenyegetőbb veszélyt jelentenek, mert az atomfegyverek belföldön az adott ország saját lakossága ellen nem alkalmazhatóak. Ezzel szemben az agykontroll fegyverek titokban és minden ellenőrzés nélkül bevethetőek.
Ezt a technológiát nem csak ellenséges államok tudósaival szemben lehet felhasználni, de az adott állam saját állampolgáraival szemben is. Ez kevésbé kockázatos, mivel kisebb a lelepleződés veszélye. Ily módon jogellenesen meg lehet szerezni mások szellemi termékeit, találmányait és kiválóan alkalmas a pénzügyi és ipari kémkedésre is. Még művészeket, írókat is sebezhetővé tesz ez a technika, mert úgy lehet plagizálni őket, ellopva ötleteiket, hogy nem tudnak ellene védekezni.
Alkotóművésznek, de bankárnak és brókernek is ugyanaz az érdeke, mint a feltaláló mérnöknek és az alkotó tudósnak, azaz védekezniük kell a velük szemben alkalmazható, és a beleegyezésük nélkül működtetett, agykontroll-ellenőrzés ellen. Egy harmadik motívum lehet az agykontroll felhasználására a lakosság különböző szempontok szerinti statisztikai csoportosítása. Ez azokkal a mit sem sejtő polgárokkal szemben a leghatékonyabb, akik nem tudják, hogy megfigyelés alatt állnak. De olyanokkal szemben is alkalmazható, akik már tudnak erről.
Ez ahhoz hasonlít, mintha egy azonnali közvélemény kutatást, vagy szavazást tartanának, megtudakolva a lakosság kiválasztott célcsoportjának a véleményét úgy, hogy az ahhoz tartozók legtitkosabb gondolatait is ki tudják fürkészni. A közvéleménykutatás a választások befolyásolásának fontos eszköze a formális demokráciában. Meghatározott számú ember tudatának a kifürkészéséből sok millió lakosra érvényes trendekre lehet következtetni. Már a kereskedelmi reklámozásban is
bebizonyosodott, hogy bizonyos demográfiai csoportoknak a befolyásolása meghatározhatja e csoportok a vásárlási szokásait. Ezekkel a tudatbefolyási technikákkal ma már a politikai eszméket és a politikusokat is ugyanúgy el lehet adni, mint bármely más árucikket.
Egy negyedik motívum lehet az, hogy ezekkel a technikákkal eredményesebben lehet a gyanúsított személyeket kihallgatni. Itt ugyanis nem csak arra figyelnek, amit az illető szavakban megfogalmaz és kimond, hanem közvetlenül be lehet hatolni az agyműködésébe, és el lehet olvasni elektromágneses technológiával a gondolatait. Ily módon ki lehet belőle szedni titkos számítógépes kódokat, fel lehet tárni olyan eseményeket az életében, amellyel zsarolható, és természetesen a nemzetbiztonságot érintő, valamint a kereskedelmi célú titkokat is ki lehet belőle szedni.
Ötödik motívum lehet az úgynevezett “bomb damage assessment” – BDA (“A bombakárokozás felmérése”) felhasználása a pszichológiai fegyverekkel végzett műveleteknél. A BDA lehetővé teszi, hogy felmérjék melyik bomba talált célba, milyen mértékű kárt okozott. Az így nyert információ felhasználásával a következő bombázást még hatékonyabbá lehet tenni.
Noam Chomsky, a neves amerikai társadalomtudós, régóta hangsúlyozza, hogy a formálisan “demokratikus” kormányzatok már régóta ahhoz hasonlóan használják a propagandát, ahogyan a totális kormányzatok használták céljaik elérésére az erőszakot. Ezért a társadalom felett álló, tőle elkülönülő uralkodó rétegnek nagyon fontos tudnia, hogy ”propaganda-bombái” milyen mértékben hatottak a tömegek tudatára. A lakosságon – a tudomása és hozzájárulása nélkül – végzett tudatellenőrző felmérések a hatalomgyakorláshoz szükség politikai visszakapcsolást biztosíthatják.
Egy hatodik motívum lehet az agykontroll alkalmazására bizonyos alkalmazók hajlama a szadizmusra, és a mások intim tevékenységének a megfigyelésével történő perverz kielégülésre. A tudatbefolyás alá került személyeket az agykontroll irányítója a nap 24 órájában gyötörheti.
Hetedik motívum lehet annak a technológiának az elfojtása, amelyet nem tudnak az ellenőrzésük alá vonni. Valaki úgy lehet a legjobb, hogy vagy kiemelkedik minden versenytársa közül, vagy pedig úgy, hogy valamennyit visszaszorítja, ha kell tisztességtelen eszközökkel is.
A nyilvánosság ellenőrzése alatt nem álló, akár állami, akár nem állami titkos szervezetek, ha valamilyen technológia nem áll a rendelkezésükre, akkor azt illegálisan is megszerzik, és az eredeti feltalálót, vagy kifejlesztőt elkezdik zaklatni azért, hogy egyedül ők rendelkezzenek vele és csak ők fejleszthessék tovább. Ha közvetlenül nem érdekeltek az új technológiában, akkor is hajlamosak annak az elfojtására, mert kifejlesztése esetleg a fennálló status quot felborítja.
Nyolcadik felhasználási mód lehet, hogy milliárdosok saját kiszolgáló személyzetüket szerelik fel ezekkel a tudatmódosító és befolyásoló eszközökkel. Ez lehetővé teszi olyan magánszolgálatban álló zsoldos csapatok felbérelését, akik az adott megbízó kívánságainak megfelelően zaklatják áldozataikat és ellenőrzik életének legrejtettebb vonatkozásait is illetéktelenül továbbadva a családi és üzleti titkokat.
Kilencedik felhasználási mód lehet az, amit “felosztott koncentrációs táboroknak” (“distributed concentration camps”) neveznek. A szövetségi kormány már elkészített olyan terveket, amelyek szükségállapot idején lehetővé teszik meghatározott listákon szereplő
személyek gyors internálását gyűjtőtáborokba. A tudatmódosító és ellenőrző technológiák további fejlesztésével már nem lesz szükség az ellenőrzés alá vont személyek összegyűjtésére, elegendő lesz az is, ha őket elektronikus eszközökkel megfigyelés alá helyezik.
Ebben az esetben, ebben az “elektronikus börtönben” gyakorlatilag ugyanolyan szoros megfigyelés alatt állnának, mint a gyűjtőtáborokban.
A tudatbefolyásoló technika tizedik felhasználási módja lehet fontos vezető személyek ellenőrzés alá vétele. Logikusan lehet feltételezni, hogy a világ döntési helyzetben lévő személyeinek ez az ellenőrzése e technológia kifejlesztőinek és alkalmazóinak a legfontosabb célja. A politikai vezetésre kiszemelt személy programozása elkezdődhet kisgyermekkorban, és iskolázását, valamint kapcsolatrendszerét tudatosan úgy irányítják az ezzel megbízott háttérerők, hogy megfelelő időpontban a megfelelő pozícióba kerüljön.
Kifinomult technikákkal az így végzett befolyásolást rejtve lehet tartani, de ha az illető gyanút fogna, hogy kontroll alatt áll, akkor is engedelmes marad, mert már oly sok mindent tudnak róla, hogy zsarolható eszközzé vált. Már a közvélemény is sokat hallott a programozott bérgyilkosról és könyvek jelentek meg a ”Manchurian candidate”-ről. Hasonlóan ismertek a szexuális zsarolást célzó műveletek, és erre a célra is alkalmazták az agykontroll áldozatait.
Tizenegyedik motívum lehet az agykontroll alkalmazására, hogy a segítségével zárt csoportokba, például egy vallási szektába hatoljanak be. Ez elősegítheti, hogy az általuk kiválasztott személy kerüljön a csoport élére, és a segítségével tartsák szoros megfigyelés alatt a célcsoportot.
További motívum lehet bizonyos csoportok népszaporulatának a befolyásolása. A demográfiai befolyásolás célpontja lehet egy faji, vallási, vagy szociális csoport. A kitűzött ismérvek alapján a hosszú időn át tudatbefolyásolás alatt élő egyén nem képes szabadon dönteni. Kényszer hatására hoznak, vagy nem hoznak világra utódokat, és gyermekeiket is szüleik hozzájárulása nélkül ellenőrzés alá vonhatják. Az a szülő, aki tudja is, hogy agykontroll alatt áll, még inkább óvatos hogy gyermekét is ilyen sors vállalására kényszerítse.
Tizenharmadik motívumként jöhet számításba az agykontroll áldozatok kezelése. Jövedelmező üzlet lehet az orvosok és a gyógyszer vállalatok számára. Ha el tudják az agykontroll áldozataival hitetni, hogy ideg- és elmebetegségben szenvednek, akkor hosszú időn át jelentős mennyiségű gyógyszert szedethetnek velük és más költséges kezelésben részesíthetik őket. Sajnos lehetséges, hogy lelkiismeretlen személyek mások szenvedéseiből csináljanak maguknak nagy anyagi hasznot.
Tizennegyedik motívumként figyelembe vehetjük azt az igényt, hogy agykontroll segítségével kiszámítsák a célszemély magatartását, és a nemkívánatos akcióit megelőzzék. A folyamatban lévő kísérletek célja előre látni a magatartást, még mielőtt az bekövetkezik.
Azonban még hatékonyabbá kell tenni az agykontroll útján történő megfigyelést. Már ma is megszegik egyes személyek emberi jogait csupán azért, mert valaki úgy véli, hogy esetleg majd valamit el fognak követni. Ezek a megelőzést célzó megfontolások azonban tudományosan nem megalapozottak, ugyanakkor nem kizárható, hogy a statisztikai és a tudományos módszerek
fokozatos tökéletesítésével ezek is javulhatnak.
Tizenötödik motívum olyan szakemberek képzése, akik a jelenlegi működtetők helyébe lépnének. A rendszer további kiterjedése egyrészt újabb irányítók bevonását, másrészt a tudatellenőrző komputerrendszer automatizálását igényli. Mivel az agykontrollnak számos szadista vonása van, e technológia működtetésére az ilyen szellemben nevelkedett fiatalok alkalmasak.
Tizenhatodik motívumként számításba vehetjük a lakosság megfélemlítését. Ha az már nyílt titokká válik, hogy bárkit kiválaszthatnak az agykontroll céljára bármely okból, akkor az félelmet kelt, hiszen senki nem tudhatja, hogy nem ő lesz-e a következő áldozat. Ezért az agykontroll nagyon is alkalmas az állampolgárok terrorizálására.
Az agykontroll technológia alkalmazása egyben alkalom annak tökéletesítésére is. Az agykontroll fegyvereket kifejlesztik, kiválasztott kísérleti alanyokon kipróbálják. A célszemélyek túlnyomó többsége azonban a hozzájárulása nélkül lesz kísérleti alany. A kísérletek arra is irányulnak, hogy elzárják a jogi úton való védekezés lehetőségét a kísérleti alanyok számára. Maga a kísérleti alany, ha tudomást szerez az idegrendszerébe történő illetéktelen beavatkozásról, természetesen ellenállhat, vagy beletörődhet ebbe a megalázó helyzetbe. Ha beletörődik, az még nem jelenti azt, hogy megszabadul a zaklatástól.
Tizennyolcadik motívum lehet az agykontroll alkalmazására a kémkedési módszerek tökéletesítése. Talán az a legjobb kém, aki nem is tudja, hogy kém. Az ilyen személy könnyebben behatolhat bármely csoportba. Például szabadságvesztésüket töltő elítélteket szabadulásuk előtt el lehet látni olyan miniatűr implantátumokkal, amelyek aztán pontosan tájékoztatnak arról a tevékenységről, amit “szabadulásuk” után végeznek.
További motívum lehet a tudat ellenőrzése, annak a feltérképezése, hogy valójában hogyan is gondolkodnak az emberek. Az új eszmék és az új megoldási módok minden elnyomó társadalmat veszélyeztethetnek. Bizonyos tudományos elgondolások is forradalmasíthatják az embereket.
Az emberek ennek a veszélyét azért nem érzik, mert nem tudják elképzelni, hogy ma már felfedezték és működtetik azokat a technikákat, amelyekkel bármely ember legtitkosabb gondolatait is ki lehet fürkészni.
Végül természetesen fontos motívum lehet az agykontroll folytatására azon módszereknek a tökéletesítése, amelyekkel ezt a tevékenységet továbbra is hatékonyan el lehet titkolni a társadalmi nyilvánosság elől. Ezért az agykontrollnak az is az egyik legfontosabb célja, hogy titokban tartsák ezt a tudatbefolyásolást és megbüntessék a veszélyre figyelmeztetőket.
Ilyen lehet az utca, az Internet, az elektronikus és a nyomtatott tömegtájékoztatás. Az irányítóknak a látókörébe kerülhet találomra is egy személy. Ez akkor alakul át agykontrollá, amikor megfigyelése rendszeressé válik, és zaklatását kombinálják a személyes információk megszerzésével.
A cél tehát totális megfigyelés alá helyezni egy személyt, és az így szerzett információkat felhasználni tudatának és magatartásának a befolyásolására. A megfigyelési eszközök a telefon lehallgatástól, a lakásokba, valamint az autókba elhelyezett audiovizuális ”poloskáktól”, és az Internet ellenőrzésétől, egészen a legfejlettebb műbolygós megfigyelésig, a szuperérzékeny elektromágneses érzékelő rendszerek komputeres elemzéséig terjednek, beleértve az implantátumoknak az emberek testébe való – hozzájárulásuk nélkül történő - beültetéséig.
A célszemély ingerléséhez felhasználják a zaklató telefonhívásokat, az utcai megfigyelést, híresztelések terjesztését, az elektromos megvilágítás manipulálását, az Internet üzenetek zavarását, a mikrohullámú eszközök és az akusztikus fegyverek bevetését, az elektronikus és nyomtatott tömegtájékoztatásban elhelyezett üzeneteket, hangok továbbítását, amit csak a célszemély hall, továbbá az agyműködés közvetlen stimulációját.
Más agykontroll módszerek a hipnózist és a drogokat használják az emberek befolyásolására. Mindezek a módszerek azonban abban megegyeznek, hogy valamennyien veszélyt és fenyegetést jelentenek az adott személy idegrendszerére. Az agykontroll az uralom eszköze és így e technológia elsődlegesen azért került kifejlesztésre, mert alkalmas eszköz a hatalom gyakorlására. A társadalom nyilvánosságától elzárva dollár milliárdokat költöttek és költenek a mai napig e technológiának a kifejlesztésére és tökéletesítésére.
Más csúcstechnológiákhoz hasonlóan, amikor létrejön, elkezd tömegessé, olcsóbbá válni, és ennek megfelelően terjedni. Ma már nem csak állami szervezetek rendelkeznek e technológiával, hanem a különböző magánirányítás alatt álló, rendszerint bűnözői csoportok is. Egyes katonai szakértők egyenesen az atombomba feltalálásához hasonlítják veszélyességben és jelentőségben a már rendelkezésre álló mikrohullámú tömegbefolyásolási fegyvereket. Ilyen fegyverek tekintetében is folyik a versengés annak ellenére, hogy a hidegháború már véget ért.
A cél tehát totális megfigyelés alá helyezni egy személyt, és az így szerzett információkat felhasználni tudatának és magatartásának a befolyásolására. A megfigyelési eszközök a telefon lehallgatástól, a lakásokba, valamint az autókba elhelyezett audiovizuális ”poloskáktól”, és az Internet ellenőrzésétől, egészen a legfejlettebb műbolygós megfigyelésig, a szuperérzékeny elektromágneses érzékelő rendszerek komputeres elemzéséig terjednek, beleértve az implantátumoknak az emberek testébe való – hozzájárulásuk nélkül történő - beültetéséig.
A célszemély ingerléséhez felhasználják a zaklató telefonhívásokat, az utcai megfigyelést, híresztelések terjesztését, az elektromos megvilágítás manipulálását, az Internet üzenetek zavarását, a mikrohullámú eszközök és az akusztikus fegyverek bevetését, az elektronikus és nyomtatott tömegtájékoztatásban elhelyezett üzeneteket, hangok továbbítását, amit csak a célszemély hall, továbbá az agyműködés közvetlen stimulációját.
Más agykontroll módszerek a hipnózist és a drogokat használják az emberek befolyásolására. Mindezek a módszerek azonban abban megegyeznek, hogy valamennyien veszélyt és fenyegetést jelentenek az adott személy idegrendszerére. Az agykontroll az uralom eszköze és így e technológia elsődlegesen azért került kifejlesztésre, mert alkalmas eszköz a hatalom gyakorlására. A társadalom nyilvánosságától elzárva dollár milliárdokat költöttek és költenek a mai napig e technológiának a kifejlesztésére és tökéletesítésére.
Más csúcstechnológiákhoz hasonlóan, amikor létrejön, elkezd tömegessé, olcsóbbá válni, és ennek megfelelően terjedni. Ma már nem csak állami szervezetek rendelkeznek e technológiával, hanem a különböző magánirányítás alatt álló, rendszerint bűnözői csoportok is. Egyes katonai szakértők egyenesen az atombomba feltalálásához hasonlítják veszélyességben és jelentőségben a már rendelkezésre álló mikrohullámú tömegbefolyásolási fegyvereket. Ilyen fegyverek tekintetében is folyik a versengés annak ellenére, hogy a hidegháború már véget ért.
De ezek a fegyverek az adott ország saját lakói ellen is bevethetőek, kipróbálhatóak és alkalmazhatóak. Ennyiben még az atombombánál is fenyegetőbb veszélyt jelentenek, mert az atomfegyverek belföldön az adott ország saját lakossága ellen nem alkalmazhatóak. Ezzel szemben az agykontroll fegyverek titokban és minden ellenőrzés nélkül bevethetőek.A valódi motívumokat természetesen nem szabad összetéveszteni a dezinformációs célból megadott hivatalos magyarázatokkal. Ma az elsődleges érv a terroristák és a terrorizmus elleni harc, valamint a pedofil, és más bűnöző elemek felderítése és megfékezése. Ha az agykontroll technológiát fegyvernek tekintjük, akkor szem előtt kell tartani, hogy ez elsősorban a belföldi lakosság ellen irányuló fegyver, mert rejtetten alkalmazható, nem kell vele szükségszerűen az életet kioltani, elégséges, ha sikerül vele biorobottá átalakítani a szabad polgárokat és így ellenőrzés alatt tartani őket.
Az emberek túlnyomó többsége ma is úgy gondolja, hogy még nem áll a kormányzatok rendelkezésére az a lehetőség, hogy az agykontrollt tömeges méretekben is alkalmazzák. Továbbá azt sem tudják elképzelni, hogy létezhetnek olyan hatalmi csoportok, amelyek morálisan erre készek, és jogilag is megvan rá a lehetőségük. Az átlagembernek nehéz felfognia, hogy léteznek olyan emberek, akik kivételezett pénzügyi és vagyoni helyzetüket hatalmuk korlátlan növelésére akarják felhasználni, és akadnak olyanok is, akik a korlátlan gazdagodás és hatalom eme megszállottait készek az etikai korlátok félretételével kiszolgálni.
Az agykontroll eszközei alkalmasak a másik ember zaklatására, sőt kínzására. E technológia privilégiumával rendelkezők egyelőre abban bíznak, hogy tevékenységük titokban marad, mert a szenvedő alanyok nem tudják őket leleplezni és jogi eszközökkel felelősségre vonni. Ha az emberek egy csoportja titokban, központi irányítással és szervezett módon hajthatja végre saját stratégiáját és taktikáját, akkor azt valóságos összeesküvés létező gyakorlatának, nem pedig valamiféle képzelgésnek, fantáziadús spekulációnak, azaz divatos szóval ”összeesküvési elmélet”-nek kell tekinteni.
Az agykontroll használóinak a stratégiáját úgy érthetjük meg jobban, ha közelebbről szemügyre vesszük, hogy milyen célokra lehet ezt a fegyvert használni, és ezért milyen motívumok vezérlik alkalmazóit. Ezeket a motívumokat Allen Barker gyűjtötte össze és 2001. június 13-án tette közzé az Interneten. (http://www.datafilter.com/mc/mindControlMotives.html)
A továbbiakban Barker felsorolását - a lényeget nem érintő rövidítésekkel - ismertetjük.
Az egyik lehetséges motívum a belföldi hadviselés az adott ország saját lakossága ellen. A COINTELPRO az FBI “counterintelligence program” célja az volt, hogy semlegesítse a politikai másként gondolkodókat. Az FBI fennállása során végzett titkos műveleteket, de az 1956-tól 1971-ig tartó COINTELPRO legfőképpen a radikális politikai szervezetek ellen irányult. Az agykontroll programok szempontjából lényeges, hogy a COINTELPRO nem külföldi kémek, hanem amerikai állampolgárok ellen irányul.
Frank Donner 1980-ban megjelent “Age of Surveillance” (A megfigyelés korszaka) című könyvében kifejti, hogy a titkos megfigyelés és zaklatás a közhatalom gyakorlásának egyik ki nem mondott formájává fejlődött az Egyesült Államokban. A legmodernebb megfigyelési technikák tehát a kormányzás részévé váltak.
Itt az a lényeges, hogy azok az államilag finanszírozott hatósági szervek, amelyek ezeket a technikákat működtetik, nincsenek ráutalva arra, hogy bárkit is meggyanúsítsanak, vagy megvádoljanak bűncselekmény elkövetésével. Nem kell senkit elítélni ahhoz, hogy megbüntethessék. Ha pedig fél a kormányzat, akkor még arra sincs szüksége, hogy akár csak a gyanú árnyéka felmerüljön.
Elég, ha valakiről feltételezi, hogy módjában van valamit elkövetnie, ami esetleg sértheti az állam, illetve az államot irányító uralkodó elit érdekeit. Ezért az ilyen programok elsősorban a potenciális vezetők, a társadalom számára vészjelzéseket leadó közéleti személyek, vagy egyszerű állampolgárok ellen irányulnak. Az elektronikus tudatbefolyásolás használatának második motívuma lehet a hagyományos hírszerzés és kémkedés modernizálása. A távirányítású tudatolvasás megnyitja a lehetőséget tudósok gondolatainak is a rögzítésére.
Az emberek túlnyomó többsége ma is úgy gondolja, hogy még nem áll a kormányzatok rendelkezésére az a lehetőség, hogy az agykontrollt tömeges méretekben is alkalmazzák. Továbbá azt sem tudják elképzelni, hogy létezhetnek olyan hatalmi csoportok, amelyek morálisan erre készek, és jogilag is megvan rá a lehetőségük. Az átlagembernek nehéz felfognia, hogy léteznek olyan emberek, akik kivételezett pénzügyi és vagyoni helyzetüket hatalmuk korlátlan növelésére akarják felhasználni, és akadnak olyanok is, akik a korlátlan gazdagodás és hatalom eme megszállottait készek az etikai korlátok félretételével kiszolgálni.
Az agykontroll eszközei alkalmasak a másik ember zaklatására, sőt kínzására. E technológia privilégiumával rendelkezők egyelőre abban bíznak, hogy tevékenységük titokban marad, mert a szenvedő alanyok nem tudják őket leleplezni és jogi eszközökkel felelősségre vonni. Ha az emberek egy csoportja titokban, központi irányítással és szervezett módon hajthatja végre saját stratégiáját és taktikáját, akkor azt valóságos összeesküvés létező gyakorlatának, nem pedig valamiféle képzelgésnek, fantáziadús spekulációnak, azaz divatos szóval ”összeesküvési elmélet”-nek kell tekinteni.
Az agykontroll használóinak a stratégiáját úgy érthetjük meg jobban, ha közelebbről szemügyre vesszük, hogy milyen célokra lehet ezt a fegyvert használni, és ezért milyen motívumok vezérlik alkalmazóit. Ezeket a motívumokat Allen Barker gyűjtötte össze és 2001. június 13-án tette közzé az Interneten. (http://www.datafilter.com/mc/mindControlMotives.html)
A továbbiakban Barker felsorolását - a lényeget nem érintő rövidítésekkel - ismertetjük.
Az egyik lehetséges motívum a belföldi hadviselés az adott ország saját lakossága ellen. A COINTELPRO az FBI “counterintelligence program” célja az volt, hogy semlegesítse a politikai másként gondolkodókat. Az FBI fennállása során végzett titkos műveleteket, de az 1956-tól 1971-ig tartó COINTELPRO legfőképpen a radikális politikai szervezetek ellen irányult. Az agykontroll programok szempontjából lényeges, hogy a COINTELPRO nem külföldi kémek, hanem amerikai állampolgárok ellen irányul.
Frank Donner 1980-ban megjelent “Age of Surveillance” (A megfigyelés korszaka) című könyvében kifejti, hogy a titkos megfigyelés és zaklatás a közhatalom gyakorlásának egyik ki nem mondott formájává fejlődött az Egyesült Államokban. A legmodernebb megfigyelési technikák tehát a kormányzás részévé váltak.
Itt az a lényeges, hogy azok az államilag finanszírozott hatósági szervek, amelyek ezeket a technikákat működtetik, nincsenek ráutalva arra, hogy bárkit is meggyanúsítsanak, vagy megvádoljanak bűncselekmény elkövetésével. Nem kell senkit elítélni ahhoz, hogy megbüntethessék. Ha pedig fél a kormányzat, akkor még arra sincs szüksége, hogy akár csak a gyanú árnyéka felmerüljön.
Elég, ha valakiről feltételezi, hogy módjában van valamit elkövetnie, ami esetleg sértheti az állam, illetve az államot irányító uralkodó elit érdekeit. Ezért az ilyen programok elsősorban a potenciális vezetők, a társadalom számára vészjelzéseket leadó közéleti személyek, vagy egyszerű állampolgárok ellen irányulnak. Az elektronikus tudatbefolyásolás használatának második motívuma lehet a hagyományos hírszerzés és kémkedés modernizálása. A távirányítású tudatolvasás megnyitja a lehetőséget tudósok gondolatainak is a rögzítésére.
Alkotóművésznek, de bankárnak és brókernek is ugyanaz az érdeke, mint a feltaláló mérnöknek és az alkotó tudósnak, azaz védekezniük kell a velük szemben alkalmazható, és a beleegyezésük nélkül működtetett, agykontroll-ellenőrzés ellen. Egy harmadik motívum lehet az agykontroll felhasználására a lakosság különböző szempontok szerinti statisztikai csoportosítása. Ez azokkal a mit sem sejtő polgárokkal szemben a leghatékonyabb, akik nem tudják, hogy megfigyelés alatt állnak. De olyanokkal szemben is alkalmazható, akik már tudnak erről.
Ez ahhoz hasonlít, mintha egy azonnali közvélemény kutatást, vagy szavazást tartanának, megtudakolva a lakosság kiválasztott célcsoportjának a véleményét úgy, hogy az ahhoz tartozók legtitkosabb gondolatait is ki tudják fürkészni. A közvéleménykutatás a választások befolyásolásának fontos eszköze a formális demokráciában. Meghatározott számú ember tudatának a kifürkészéséből sok millió lakosra érvényes trendekre lehet következtetni. Már a kereskedelmi reklámozásban is
bebizonyosodott, hogy bizonyos demográfiai csoportoknak a befolyásolása meghatározhatja e csoportok a vásárlási szokásait. Ezekkel a tudatbefolyási technikákkal ma már a politikai eszméket és a politikusokat is ugyanúgy el lehet adni, mint bármely más árucikket.
Egy negyedik motívum lehet az, hogy ezekkel a technikákkal eredményesebben lehet a gyanúsított személyeket kihallgatni. Itt ugyanis nem csak arra figyelnek, amit az illető szavakban megfogalmaz és kimond, hanem közvetlenül be lehet hatolni az agyműködésébe, és el lehet olvasni elektromágneses technológiával a gondolatait. Ily módon ki lehet belőle szedni titkos számítógépes kódokat, fel lehet tárni olyan eseményeket az életében, amellyel zsarolható, és természetesen a nemzetbiztonságot érintő, valamint a kereskedelmi célú titkokat is ki lehet belőle szedni.
Ötödik motívum lehet az úgynevezett “bomb damage assessment” – BDA (“A bombakárokozás felmérése”) felhasználása a pszichológiai fegyverekkel végzett műveleteknél. A BDA lehetővé teszi, hogy felmérjék melyik bomba talált célba, milyen mértékű kárt okozott. Az így nyert információ felhasználásával a következő bombázást még hatékonyabbá lehet tenni.
Egy hatodik motívum lehet az agykontroll alkalmazására bizonyos alkalmazók hajlama a szadizmusra, és a mások intim tevékenységének a megfigyelésével történő perverz kielégülésre. A tudatbefolyás alá került személyeket az agykontroll irányítója a nap 24 órájában gyötörheti.
Hetedik motívum lehet annak a technológiának az elfojtása, amelyet nem tudnak az ellenőrzésük alá vonni. Valaki úgy lehet a legjobb, hogy vagy kiemelkedik minden versenytársa közül, vagy pedig úgy, hogy valamennyit visszaszorítja, ha kell tisztességtelen eszközökkel is.
A nyilvánosság ellenőrzése alatt nem álló, akár állami, akár nem állami titkos szervezetek, ha valamilyen technológia nem áll a rendelkezésükre, akkor azt illegálisan is megszerzik, és az eredeti feltalálót, vagy kifejlesztőt elkezdik zaklatni azért, hogy egyedül ők rendelkezzenek vele és csak ők fejleszthessék tovább. Ha közvetlenül nem érdekeltek az új technológiában, akkor is hajlamosak annak az elfojtására, mert kifejlesztése esetleg a fennálló status quot felborítja.
Nyolcadik felhasználási mód lehet, hogy milliárdosok saját kiszolgáló személyzetüket szerelik fel ezekkel a tudatmódosító és befolyásoló eszközökkel. Ez lehetővé teszi olyan magánszolgálatban álló zsoldos csapatok felbérelését, akik az adott megbízó kívánságainak megfelelően zaklatják áldozataikat és ellenőrzik életének legrejtettebb vonatkozásait is illetéktelenül továbbadva a családi és üzleti titkokat.Kilencedik felhasználási mód lehet az, amit “felosztott koncentrációs táboroknak” (“distributed concentration camps”) neveznek. A szövetségi kormány már elkészített olyan terveket, amelyek szükségállapot idején lehetővé teszik meghatározott listákon szereplő
személyek gyors internálását gyűjtőtáborokba. A tudatmódosító és ellenőrző technológiák további fejlesztésével már nem lesz szükség az ellenőrzés alá vont személyek összegyűjtésére, elegendő lesz az is, ha őket elektronikus eszközökkel megfigyelés alá helyezik.
Ebben az esetben, ebben az “elektronikus börtönben” gyakorlatilag ugyanolyan szoros megfigyelés alatt állnának, mint a gyűjtőtáborokban.
A tudatbefolyásoló technika tizedik felhasználási módja lehet fontos vezető személyek ellenőrzés alá vétele. Logikusan lehet feltételezni, hogy a világ döntési helyzetben lévő személyeinek ez az ellenőrzése e technológia kifejlesztőinek és alkalmazóinak a legfontosabb célja. A politikai vezetésre kiszemelt személy programozása elkezdődhet kisgyermekkorban, és iskolázását, valamint kapcsolatrendszerét tudatosan úgy irányítják az ezzel megbízott háttérerők, hogy megfelelő időpontban a megfelelő pozícióba kerüljön.
Kifinomult technikákkal az így végzett befolyásolást rejtve lehet tartani, de ha az illető gyanút fogna, hogy kontroll alatt áll, akkor is engedelmes marad, mert már oly sok mindent tudnak róla, hogy zsarolható eszközzé vált. Már a közvélemény is sokat hallott a programozott bérgyilkosról és könyvek jelentek meg a ”Manchurian candidate”-ről. Hasonlóan ismertek a szexuális zsarolást célzó műveletek, és erre a célra is alkalmazták az agykontroll áldozatait.
Tizenegyedik motívum lehet az agykontroll alkalmazására, hogy a segítségével zárt csoportokba, például egy vallási szektába hatoljanak be. Ez elősegítheti, hogy az általuk kiválasztott személy kerüljön a csoport élére, és a segítségével tartsák szoros megfigyelés alatt a célcsoportot.
További motívum lehet bizonyos csoportok népszaporulatának a befolyásolása. A demográfiai befolyásolás célpontja lehet egy faji, vallási, vagy szociális csoport. A kitűzött ismérvek alapján a hosszú időn át tudatbefolyásolás alatt élő egyén nem képes szabadon dönteni. Kényszer hatására hoznak, vagy nem hoznak világra utódokat, és gyermekeiket is szüleik hozzájárulása nélkül ellenőrzés alá vonhatják. Az a szülő, aki tudja is, hogy agykontroll alatt áll, még inkább óvatos hogy gyermekét is ilyen sors vállalására kényszerítse.
Tizenharmadik motívumként jöhet számításba az agykontroll áldozatok kezelése. Jövedelmező üzlet lehet az orvosok és a gyógyszer vállalatok számára. Ha el tudják az agykontroll áldozataival hitetni, hogy ideg- és elmebetegségben szenvednek, akkor hosszú időn át jelentős mennyiségű gyógyszert szedethetnek velük és más költséges kezelésben részesíthetik őket. Sajnos lehetséges, hogy lelkiismeretlen személyek mások szenvedéseiből csináljanak maguknak nagy anyagi hasznot.
fokozatos tökéletesítésével ezek is javulhatnak.
Tizenötödik motívum olyan szakemberek képzése, akik a jelenlegi működtetők helyébe lépnének. A rendszer további kiterjedése egyrészt újabb irányítók bevonását, másrészt a tudatellenőrző komputerrendszer automatizálását igényli. Mivel az agykontrollnak számos szadista vonása van, e technológia működtetésére az ilyen szellemben nevelkedett fiatalok alkalmasak.
Tizenhatodik motívumként számításba vehetjük a lakosság megfélemlítését. Ha az már nyílt titokká válik, hogy bárkit kiválaszthatnak az agykontroll céljára bármely okból, akkor az félelmet kelt, hiszen senki nem tudhatja, hogy nem ő lesz-e a következő áldozat. Ezért az agykontroll nagyon is alkalmas az állampolgárok terrorizálására.
Az agykontroll technológia alkalmazása egyben alkalom annak tökéletesítésére is. Az agykontroll fegyvereket kifejlesztik, kiválasztott kísérleti alanyokon kipróbálják. A célszemélyek túlnyomó többsége azonban a hozzájárulása nélkül lesz kísérleti alany. A kísérletek arra is irányulnak, hogy elzárják a jogi úton való védekezés lehetőségét a kísérleti alanyok számára. Maga a kísérleti alany, ha tudomást szerez az idegrendszerébe történő illetéktelen beavatkozásról, természetesen ellenállhat, vagy beletörődhet ebbe a megalázó helyzetbe. Ha beletörődik, az még nem jelenti azt, hogy megszabadul a zaklatástól.
Tizennyolcadik motívum lehet az agykontroll alkalmazására a kémkedési módszerek tökéletesítése. Talán az a legjobb kém, aki nem is tudja, hogy kém. Az ilyen személy könnyebben behatolhat bármely csoportba. Például szabadságvesztésüket töltő elítélteket szabadulásuk előtt el lehet látni olyan miniatűr implantátumokkal, amelyek aztán pontosan tájékoztatnak arról a tevékenységről, amit “szabadulásuk” után végeznek.
További motívum lehet a tudat ellenőrzése, annak a feltérképezése, hogy valójában hogyan is gondolkodnak az emberek. Az új eszmék és az új megoldási módok minden elnyomó társadalmat veszélyeztethetnek. Bizonyos tudományos elgondolások is forradalmasíthatják az embereket.
Az emberek ennek a veszélyét azért nem érzik, mert nem tudják elképzelni, hogy ma már felfedezték és működtetik azokat a technikákat, amelyekkel bármely ember legtitkosabb gondolatait is ki lehet fürkészni.
Végül természetesen fontos motívum lehet az agykontroll folytatására azon módszereknek a tökéletesítése, amelyekkel ezt a tevékenységet továbbra is hatékonyan el lehet titkolni a társadalmi nyilvánosság elől. Ezért az agykontrollnak az is az egyik legfontosabb célja, hogy titokban tartsák ezt a tudatbefolyásolást és megbüntessék a veszélyre figyelmeztetőket.
forrás: Drábik János írása - rejtelyekszigete.com