Az evolúció-teória befolyása

Írta: Prof. Dr. Henry M. Morris
2. fejezete az 1963-ban megjelent,
Evolúció gyanú alatt – The Twilight of Evolution
című könyvnek

 

Morris könyvének 5. fejezete: Az evolúció-elmélet eredete

John T. Bonner, egyike a legismertebb amerikai biológusoknak, az evolúció teóriájával foglalkozó könyvében írja: „Gondolom, minden biológus egyetért velem abban, hogy az evolúció a legfontosabb és a legátfogóbb téma. Az evolúció vázolta fel számunkra az élet szerkezetét általánosságban, és ezért lett ez ennek a könyvnek a témája.” Darwin tanával, azaz a véletlen változásokkal és a természetes kiválasztódással kapcsolatban pedig ezt írta: „Amikor Darwin kiadta könyvét, hatalmas szenzációt keltett; úgy tűnt, hogy megadja azt a kulcsot, amire az egész világ várt. .. Az Origin of Species megjelenése óta eltelt 100 évben még soha nem volt olyan jó véleményünk Darwinről, mint éppen most.” 
     A Darwin-i tanok ilyen lelkes értékelésének és meggyőződések ismeretében, melyeket kétségtelenül a modern biológusok többsége oszt, egy könyv, mint ez, „The Twilight of Evolution” (németül: Evolution im Zwielicht, magyarul, kb.: Evolúció gyanú alatt) címmel, legjobb esetben is csak vágyálomnak hathat. Nem is azt akarom megírásával kifejezni, hogy hatására abban reménykedem, hogy az evolúciófilozófiát a biológusok nagy része belátható időn belül feladja a teremtés-gondolkodás javára.

Mindazonáltal az egyre növekvő mértékben válik világossá, hogy az evolúció valójában nem tartozik a természettudományok közé. Sőt, egyre több bizonyíték lát napvilágot arról, hogy az evolúció valójában egy keresztényellenes, istentagadó gondolkodásmód, inkább szisztéma, filozófia, mint tudomány. 
     A vita egyre keményebb lesz, a határok pontosabban megjelöltek, úgy hogy a Biblia alapján tájékozódó kereszténynek ma már sokkal kevesebb oka van, mint pár évtizeddel ezelőtt, hogy az evolúcióval kompromisszumokat kössön. A tudomány és a történelem ismert adatait két szisztémán belül lehet értelmezni, vagy a fejlődő biológiai haladás, vagy a teremtés és bűnbeesés rendszerén belül; miközben e kettő közötti választás nem az ismert tényekből eredő objektív következtetésektől, hanem sokkal inkább az egyes ember szubjektív alapállásától függ. 
     Ezért állítja ez a könyv, hogy az evolúcióteória mindenütt ott, ahol bibliai alapállás uralkodik, fokozatosan veszít befolyásából. Többé már nem veszedelmes ellenség, amitől félni kell, és ami elől vissza kell vonulni, vagy amivel kompromisszumot kell kötni. Lényegét egyre világosabban, és hatalmas gondolati építményként lehet felismerni, melynek alapja hamis előfeltételen nyugszik. Ez a téves előfeltétel az a vélekedés, hogy az ember, Isten teremtménye – ráadásul bukott teremtménye – Isten teremtését Isten és az Ő kinyilatkoztatott Igéje nélkül képes megmagyarázni. 
     Ezért a teremtményt dicsőítik és tisztelik a Teremtő helyett. A mai ember – csakúgy, mint ősapja, Ádám – miután elvetette Isten Igéjét, mint minden időben, úgy most is el akar rejtőzni Isten elől. Ezért, amennyire csak lehet, az egész világmindenséget Teremtőjéhez való vonatkozás nélkül akarja megmagyarázni. Mindeközben az a legmeglepőbb, hogyan volt az evolúció rendszere a modern tudományban egyáltalán képes arra, hogy szinte egyetemes érvényre jusson, mikor tökéletesen nélkülöz minden tudományos alapot.

Ebben a fejezetben azt fogjuk megvizsgálni, milyen mértékben uralja az evolúcióteória a modern gondolkodást. Miként már említettük, a totális evolúció gondolatát szinte minden biológus elfogadja. Az ismert brit biológus (és az UNESCO első főtitkára), Sir Julian Huxley a „Száz éves evolúciós kutatás” nevű gyűjteményhez írt hozzászólásában Darwin evolúciós elméletének mai világunkra gyakorolt, szinte mindent felölelő és átitató hatásáról számol be – nem csak a geológia, a botanika, a zoológia területein –, és ezt mondja: „Befolyása természetesen sok más területre is kiterjed. Újabban az is felmerült, hogy előnyös és tényleg szükséges, az egész valóságot »sub specie evolutionis« tekinteni, az egész kozmoszt mint egyetlen evolúciós folyamatot felfogni, mégha finom szektorokból és fázisokból is összerakva.” 
     Egy másik helyen (Evolution and Genetics, 1955) Huxley kijelenti: „Ma abban a helyzetben vagyunk, hogy az evolúciót egy univerzális és mindent átható folyamatnak ismerjük fel. … Másrészt az evolúció-elvnek a nem-biológiai területeken – a kozmológiától az emberi kapcsolatokig – való alkalmazásában elkezdjük felismerni, hogy a biológiai evolúció csak egy része az általános evolúciónak. Az evolúciót a legtágabb értelemben, mint egy céltudatos és alapvető, nem visszafordítható időbeli folyamatot lehet leírni, gyarapodó sokrétűséggel és végtermékeinek állandóan növekvő, magas fokú tagoltságával. Jelenlegi tudásunk tényleg annak felismerésére kényszerít bennünket, hogy az egész valóságot az evolúcióval azonosítsuk (»reality is evolution«), az önátalakulás egyetlen folyamatával.” 
     Huxley határozott befolyást gyakorolt a 20. század gondolkodásmódjára, ugyanúgy, ahogy nagyapja, Thomas Huxley a 19. századéra. És ha az evolúció tényleg az, amit ő állít, akkor utolsó konzekvenciaként az evolúció vette át magának Istennek a helyét a világban! 
     Hogy Huxley megítélése az evolúciófilozófia jelentőségéről nem túlzott, azt könnyen be lehet bizonyítani a különböző természet- és társadalomtudomány vezető képviselőinek az írásaiból: ezekben a szerzők mind előfeltételezik, hogy az anyagi világ évmilliárdokon keresztül mechanikusan fejlődött ki a mai szintre. Bár e területeken folyton újabb és újabb teóriák látnak napvilágot, abban mindegyik egyetért, hogy a világmindenség az evolúció „törvényeinek” alapján jött létre. 
     Gerald S. Hawkins 1962-ben ezt írta: „A várakozásnak megfelelően olyan csillagokkal és tejutakkal számolunk, melyek az evolúciós fejlődés különböző fokain állnak. A csillagokra ez egészen biztosan érvényes … A tejutakra valószínűleg ugyanezek a törvények érvényesek, de jelenleg nincs elegendő tapasztalati bizonyítékunk, melyek a tejutak fejlődési mintáira támpontokat adnának számunkra.” 
     Ez az utolsó megjegyzés bátorító lehet a számunkra, hiszen valóban kissé nehézkes lenne, a tejutak evolúciója számára tapasztalati bizonyítékokat gyűjtenünk! 
     A föld és a naprendszer keletkezésére adott teóriák is mind az evolúcióból indulnak ki. Ugyanígy a föld és történetének tanulmányozása is tökéletesen az evolúciós filozófia fogalmaival történik.

Ha az evolúcióteória nem lenne más, mint egy tudományos hipotézis, ami a biológiai, geológiai és asztronómiai kutatások eredményeit befolyásolta, úgy nem kellene aggódnunk. De, ahogy mint fentebb láttuk, és ahogy Huxley is kifejtette, az evolúcióteória az élet minden más területére is behatolt. Ez lett minden társadalomtudomány, filológia, sőt vallástudomány filozófiai alapelve, amiért is lehetetlen hatását nem tudomásul venni. 
     Nézzük meg például a pszichológia és a pszichiátria, az emberi szellem és a lelki egészség tanulmányozását. Ezek a területek rendkívül nagy lehetőségeket kínálnak a jövendő társadalmi rendszerek és tudományágak befolyásolására. Igencsak nyugtalanító, ha egyetemi professzorok, mint például Henry W. Brosin Chicagóból ilyeneket mond: „Pszichiáterek és mások, akik az elmebetegségek kutatásával foglalkoznak, nem tudják elkerülni, hogy Darwin művét és az evolúcióteóriát elismerően méltassák; Szinte elképzelhetetlen, milyen helyzetben lenne a pszichológia tudománya e mű nélkül.” 
     Vagy nézzük meg a szociológia területét az élet minden területén meglévő sokrétűségével: házasság, család, szociális intézmények, bűnözés, gazdasági kontroll, kultúra stb. Victor Branford egyik mértékadó összefoglalása így hangzik (1949): „A fő gondolat, ami a szociológia megalapítójának (Auguste Comte) és legjelentősebb utódának (Herbert Spencer) szárnyakat kölcsönzött, az evolúció teóriája volt. … Comte és Spencer írásaitól függetlenül a 19. században az evolúciós gondolat hatására a régi tantárgyak, mint történelem, jog- és politikai tudományok, átfogó átalakulása ment végbe, ezen kívül új tudományágak jelentek meg, mint az antropológia, a szociálpszichológia, összehasonlító vallástudomány stb. Ezekből a forrásokból származnak azok az írások, vizsgálatok és kutatások, melyeket ma joggal nevezhetünk szociológusnak.” 
     És akkor még nem említettük azt a mélyreható befolyást, amit az evolúciós gondolkodás a filozófiára, az irodalomra, a gazdaságtudományra és más tudományágakra gyakorol. C. L. Prosser 1959-ben ezt írta: „Darwin műve a fajok eredetéről nagyobb hatást gyakorolt a nyugati kultúrára, mint bármely más könyv a modern időkből. Nem csak nagyszerű biológiai mű volt, pontosan megalapozva és forradalmi, hanem jelentős következményekkel járt a filozófiára, a vallásra, a szociológiára és a történelemre. Az evolúció az egész biológia legnagyobb, mindent összefoglaló alapelve.”

Rendkívül fontos tudni, hogy az újkor összes keresztényellenes rendszere kvázi-tudományos alapját az evolúció állítólag tudományos tényében találja meg. Ez ugyanúgy igaz a kommunizmusra, mint a szocializmus különböző fajtáira, a modern militarizmusra, sőt a modern kapitalizmus és kolonializmus keresztényellenes vonásaira is. Valóban úgy tűnik, hogy bármilyen tan vagy rendszer hívei, melyek nyíltan vagy rejtve a fösvénység vagy az önzés valamely formáját képviselik, maguk igazolására az evolúcióteóriát használják. 
     R. E. D. Clarke 1948-ban ezt írta: „Saját generációnk átélte az evolúciótan kikerülhetetlen következményeit. Mussolini magatartását tökéletesen az evolúció határozta meg. Beszédeiben újra és újra Darwintól vett szólamokat használt, főleg mikor a tartós béke gondolatát gúnyolta, ami szerinte feltartoztatja az evolúciót. Németországban ugyanez történt. Hitler eszméit az evolúciós tanok uralták, valószínűleg kora ifjúsága óta. Hitler beszédeinek és könyvének (Mein Kampf) alapját is teljesen nyíltan az evolúciós ideák képezik.” 
     Hitler és Mussolini fajelmélete és militarizmusa főleg azokon a filozófiai alapelveken nyugszik, melyeket Nietzsche és Ernst Haeckel a 19. században épített fel: mindketten fanatikus védelmezői voltak annak az elvnek, hogy az emberi társadalmakban a darwinizmus uralkodik. 
     Ez ugyanígy érvényes a kommunizmusra is, mégha más előjelekkel is. Köztudott, hogy Marx fő művét, a Tőkét, Darwinnak akarta ajánlani. Olyan szocialista írók, mint Herbert Spencer, Enrico Ferri, Morris Hilquit, Paul Blanshard és számtalan más szerző, és kommunisták, mint Marx, Engels és minden modern szovjet író, az osztályharcról, az ökonomikus tervgazdálkodásról, az ateista materializmusról stb. alkotott tanaikkal állandóan arra hivatkoznak, hogy ezek nem mások, mint a darwinizmus tényleges alapelvei. 
     R. E. D. Clarke írta 1948-ban: „Hasonlóan a jobbradikális politikusokhoz a forradalmár szocialisták is az evolúcióban látták azt az utat, amivel lelkiismeretüket megnyugtatták. Ez az új tan felhatalmazta az embereket, hogy jogaikért harcoljanak, bár ez a harc ellene mondott a keresztény erényeknek.”

Továbbá azt is biztosan ki lehet jelenteni, hogy csaknem minden liberális beállítottságú író – bármilyen „izmus” képviselője is legyen – az evolucionista előfeltételekből indul ki. A liberalizmus a »haladás« tanát hirdeti, ami az emberrel veleszületett, fejlődéséhez vezető képességein nyugszik, olyan tant, mely határozottan tagadja a bűnbeesés tényét és az emberek ebből következő alapvető romlottságát. Korunkban túl kevesen és még ezeknek a többsége is túl kevéssé ismeri fel, milyen tökéletesen és mindent felölelően itatja át az evolúciós haladás ezen hamis filozófiája az emberi kultúrát.

folytatása hamarosan következik

Morris könyvének 5. fejezete: Az evolúció-elmélet eredete

Feltéve: 2015. október 13., a Fatima-i Napcsoda 98. évfordulóján

 

 

 

Az evolúció-elmélet eredete

 

Írta: Prof. Dr. Henry M. Morris
5. fejezete az 1963-ban megjelent,
Evolúció gyanú alatt – The Twilight of Evolution
című könyvnek

 

Morris könyvének 2. fejezete: Az evolúció-elmélet befolyása

Természetesen nem Darwin óta ismert az evolúció ideája. Csak az evolúció modern, világméretű elfogadása megy vissza Darwin A fajok eredete című munkájának megjelenésére, de magát a tant már jóval Darwin előtt számos tudós és filozófus vallotta. Az életnek az élettelenből való hirtelen keletkezésében és a fajok változásában való hit már az ókorban is általánosan elterjedt. A korai görögök közül például Aneximander († Kr.e. 547) azt tanította, hogy az ember a halból fejlődött ki, és Empedokles († Kr.e. 430) azt, hogy az állatok a növényekből származnak.
     A spontán ősnemzés tanát abban az időben csaknem általánosan elfogadták. Azt tanították, hogy nem csak a rovarok és a halak, de valószínűleg a magasabb rendű állatok és maga az ember is direkt iszapból vagy nyálból, vagy valamilyen más anorganikus táptalajból keletkezett. És ha ilyen nagy csodák, mint ezek megtörténhettek, akkor az sem okozott problémát elhinni, hogy egyik faj képes a másikba változni. Paul Amos Moody írta: „Annak feltételezése, hogy ilyen vagy olyan módon evolúció zajlik a világban, olyan régi, mint maga az emberi gondolkodás.”

A régi, legyen ez a babilóniai, görög, egyiptomi, indus vagy bármely más nép kozmogonikus mítoszainak tanulmányozása során arra a furcsa tényre bukkanunk, hogy annak feltételezése, hogy az univerzum eredetileg Isten cselekedete által jött létre, tökéletesen hiányzik. Mindenütt, minden mítoszban csak az őskáosz vagy valamilyen másfajta ősszisztéma létezik, melyet az istenek vagy természeti erők befolyásoltak, hogy a világ és lakói mostani állapotukba kerüljenek. Egy teremtés-tan a régi népeknél teljesen ismeretlen volt.

A modern kétkedők gyakorta hangoztatják azt a naiv állítást, hogy a Mózes első könyvében leírt teremtéstörténet a zsidók egyszerű korai kultúrájához akart „alkalmazkodni”; hogy ezt a beszámolót nem lehetett az evolúció fogalmaival megírni, mert az emberek abban az időben teljesen alkalmatlanok voltak arra, hogy a keletkezés evolucionista szisztémáját megértsék. Ez az állítás azonban nyilvánvalóan értelmetlen, hiszen tény, hogy a korai népek éppen ahhoz voltak szokva, hogy »csak« evolucionista fogalmakban gondolkodjanak. Egy külön teremtés – vagyis teremtés a semmiből (ex nihilo) egy mindenható, örök Isten által, aki a „kezdetkor” egyedül létezett – teljesen új és forradalmi gondolat! Sőt, az univerzum fiatal teremtésének eszméje, mely a genealogikus (leszármazási) feljegyzések segítségével az első ember kora óta ellenőrizhető, a régi korok embere számára sokkal nehezebben volt elfogadható, mint egy milliárd évekkel számoló geológiai időszámítás. 
     Ismeretes, hogy számos klasszikus asztronómus és filozófus a világegyetemet végtelennek tartotta. Ezáltal a bibliai kinyilatkoztatás a kezdetekről a régi világban egyedülálló volt, és egészen a kereszténység vélt diadaláig valóban általánosan visszautasított elméletnek számított. És még ez a vélt diadal is csak rövid ideig tartott, mert az evolucionista spekulációk továbbra is megmaradtak – még az Egyházon belül is –, hogy végül megnyissák az utat a 19. századi darwinizmus előtt.

Korunkban az evolúció filozófiája a modern eszmevilágot teljesen uralja, mind a természettudományokban, a társadalomtudományban, mind a filozófiában, sőt a vallásban is. Olyannyira általánosan elfogadott, hogy – miként Huxley mondja – „az egész valóság evolúció”. Azt a bibliai elképzelést, hogy minden dolog alig néhány ezer évvel ezelőtt a semmiből keletkezett, olyannyira nevetségesnek gúnyolják ki, hogy ebben csak a reménytelenül tudatlanok vagy az elfogultak hisznek. 
     Holott az evolúció a múltban és a jelenben is csaknem általánosan uralkodó evolucionista gondolkodás ellenére minden igazi tudománynak csakúgy ellentmond, mint a bibliai kinyilatkoztatásnak. Ez az állapot több mint figyelemre méltó! 
     Ha azonban az evolúció tudományos szempontból lehetetlen (miként ezt a termodinamika két alaptörvényének általános érvényessége bizonyítja) és történelmi szempontból is hamisnak bizonyul (miként ez az isteni kinyilatkoztatásból kiderül), hogyan lehetséges a csaknem mindenütt képviselt állítást megmagyarázni, hogy minden dolog evolúció által keletkezett? Az igazi választ – úgy gondolom – Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írott második levelében találjuk: „Ha evangéliumunk mégsem érthető világosan, csak azoknak nem érthető, akik elvesztek. Az ilyen hitetleneknek az e világ istene elvakította értelmüket, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága ne ragyogjon fel nekik.” (2 Kor 4,3-4)

A válasz: a Sátán! Ő az, aki az emberek gondolkodását az Evangéliummal kapcsolatban elkábította. Az Evangélium a Megváltó örömhíre, aki az emberek bűnét a kereszten magára vette, hogy mindazok, akik benne hisznek, megmeneküljenek. Ha viszont az ember a világegyetem elementáris „anyagából” természetes úton fejlődött ki, akkor semmilyen teremtőnek nem tartozik felelősséggel, nem történt meg a bűnbeesés, nem volt átok, és ezért megváltóra sincs szüksége!

Kétségkívül „a nagy sárkány, az ősi kígyó, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot” (Jel 12,9) az, aki az evolúció eme szörnyűséges hazugságát kitalálta, hiszen ő a hazugság atyja. Urunk Jézus Krisztus „e világ fejedelmének” nevezi őt (Jn 12,31; 16,11), Pál apostol pedig „a levegőégben uralkodó fejedelemnek, vagyis a lélek, aki most a hitetlenség fiaiban dolgozik”. (Ef 2,2) János apostol azt hangsúlyozza, „hogy az egész világ a gonosz hatalmában van”. (1 Jn 5,19) És Sátánt nem utasította rendre Jézus, amikor Sátán azt mondta: „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok, mert hisz én kaptam meg és annak adom, akinek akarom.” (Luk 4,6)

Ha valaki az evolúció elméletének sátáni eredetét felismeri, akkor sok, egyébként zavarba hozó kérdésre megkapja a helyes választ. A világegyetem legalapvetőbb kérdése, valójában az a pont, ami körül minden egyéb forog, nem más, mint annak eldöntése, hogy Isten korlátlan hatalommal rendelkezik-e függetlenséget követelő teremtménye fölött, vagy sem. A kérdés ez: tényleg Isten az univerzum mindenható teremtője és uralkodója, vagy a teremtmények által többé-kevésbé függő és behatárolt?

Az emberek között nem létezik sok vallás vagy filozófia. Valójában csak egy, és ez az egy az a lázadó és istenkáromló hit, hogy a független ember képes saját sorsát Teremtőjének akaratától függetlenül szabadon irányítani. Minden vallás – az egyetlen igazi bibliai kereszténységen kívül – az emberek valamilyen próbálkozása arra, hogy „megváltását” saját maga megszolgálja vagy helyzetét a világban megjavítsa időszakosan vagy örökre. Minden nem-keresztény filozófia annak megkísérlésévé válik, hogy a világegyetem végső igazságait Isten kinyilatkoztatott szavának való alávetése nélkül találja meg. Az emberek minden vallása és filozófiája Istennek a saját szavában kinyilatkoztatott kegyelmétől elválasztva, ember-vonatkozásúak, vagy talán általánosabban kifejezve, teremtmény-vonatkozásúak, ahelyett, hogy Isten-vonatkozásúak lennének. Ezek mind a mű valamilyen szisztémáját tartalmazzák, a javítás, a fejlődés, az emberi tökéletesedés, az evolúció szerint, ahelyett, hogy Isten korlátlan kegyelmében való gyermeki hitnek egyszerűen alávetnék magukat.

Mivel most az ember minden művével együtt e világ fejedelmének, Sátánnak az uralma alatt áll, a saját magában való bizakodás végülis nem jelent mást, mint a Sátánban való bizodalmat. Az Isten szavában való kételkedés egyenlő Sátán szavának az elfogadásával. Miként Pál apostol mondja: „Félek azonban, hogy a kígyó, amint álnokul rászedte Évát, a ti elméteket is megzavarja, és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodástoknak.” (2 Kor 11,3)

De Sátán egész hatalmával, csakúgy, mint az ember, csak teremtmény! Se nem mindenható, se nem mindentudó, se nem mindenütt jelenlevő, ahogyan Isten. Akkor hogyan lehetséges, hogy hatalma van az egész világot, sőt egy egész angyal-csapatot elcsábítani, akik követik őt a Teremtő, az Isten ellen való lázadásában? Egyáltalán hogyan képesek puszta teremtmények, mégha a teremtés olyan hatalmas lénye, mint Sátán vezeti is őket, abban reménykedni, hogy Isten ellen való lázadásuk eredménnyel járhat? Ha meggondoljuk, ez az ostobaság teteje! 
     A Biblia szerint Sátán eredetileg „a tökéletesség példaképe, telve bölcsességgel és tökéletes szépséggel” (Ez 28,12) volt. De „szépsége miatt szíve felfuvalkodott, ékességével tönkretette bölcsességét”. (Ez 28,17) Sátán szívében ezt mondta: „Én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat, hasonló leszek a Fölségeshez”. (Iz 14,13-14) 
     E lázadása miatt, melyben más teremtények nagy csapata (talán „az ég csillagainak egyharmada”, melyre Jel 12,4 utal) követte, „levetettetett a földre” (Ez 28,15), és végül „az alvilágba zuhant”. (Iz 14,15)

De miért választotta ez a felszentelt kerub, hogy Isten nagy ellensége lesz? A válasz nyilvánvaló: a gőg. „Szíve felfuvalkodott”, és ezért ő akarja betölteni Isten helyét a világegyetemben. 
     De ismét: miért engedte meg neki a gőg, hogy azt higgye, hogy kívánsága valaha is teljesülhet? Hiszen tudta, hogy nagy szépsége és bölcsessége csak azért az övé, mert Isten kegyelmében ezekkel ajándékozta meg. Tudta azt is, hogy magas rangja ellenére ő csak az örök Isten teremtménye.

De valóban tudta ezt? Bizonyára, hiszen Isten megmondta neki, hogy nem létezett örökké, mint Isten, mert volt egy nap, amikor megteremtette őt (lásd: Ez 28,13-15). Ezek szerint be kellett egy olyan pillanatnak következnie, amelytől kezdve el kezdett kételkedni abban, hogy vajon tényleg minden így történt-e. Hiszen erre egyetlen bizonyítéka volt csak: Isten szava. De Isten talán csak egyszerűen ezt mondta neki, hogy ő teremtette őt, hogy ezáltal alárendelt pozícióban tartsa? Nem lehetséges, hogy ő és Isten valamilyen ismeretlen módon valójában egyszerre keletkeztek, és hogy csak egy időbeli véletlen volt az, ami Istennek adta a hatalom gyakorlását? Szépségével és bölcsességével nyilvánvalóan meg tudta nyerni sok más angyal bizalmát, akiknek ugyanilyen okuk volt, hogy Isten szavában kételkedjenek. 
     És a gőg így szüli a hitetlenséget, és másfelől a hitetlenség tovább erősíti a gőgöt, és a hitetlen gőg ezen iker-bűnei minden más bűn alapjává válnak. Ez vezetett Sátán lázadásához, Ádám bukásához, és ez a világ összes vétkének és szenvedésének alapja, ama bizonyos naptól az idők végezetéig.

De hogyan képzelhette Sátán, hogy ő és Isten és mind a többi lények azonos módon keletkeztek, és ezért lényegileg azonos rangúak? Ha nem Isten teremtette őt, akkor kicsoda? Ha Isten nem mindenható, akkor micsoda? Más szavakkal, ki volt valójában Isten? Az egyetlen lehetséges válasz Sátán számára, mely lázadását valahogyan igazolta, az volt, hogy voltaképpen nincs is teremtő! Valahogyan mindennek a természetes növekedés, a fejlődés, az evolúció folyamata által kellett keletkeznie. Ha nem akarta elhinni Isten szavát, akkor csak ezt a másik magyarázatot kellett hinnie. 
     És pontosan ez az, amit még mindig hisz! Mert Isten szavának világos tanúságtétele ellenére, mely szerint egykor teljesen legyőzetik és az örök ítéletnek vettetik alá (és Sátán pontosan ismeri a Szentírást), még mindig vonakodik abban hinni, hogy ez így fog történni. Ezért lázad továbbra is Isten ellen, miközben azt reméli, hogy a történelem e gigantikus küzdelméből végül mégis győztesként kerül ki.

Mily infantilis, fantasztikus, reménytelen, tragikus tévedés! „Az esztelen ezt mondja szívében: »Nincs Isten!«” (Zsolt 14,1) Ugyanezt a tragikus tévedést ültette bele Sátán később Ádámba és Ádám utódaiba. És a teremtés szavaiban való kételkedés ma sem más, mint annak tagadása, hogy Isten valóban Isten. 
     Itt kell tehát az evolúció teóriájának valódi eredetét keresnünk! Ebben látjuk a kezdeteknek Isten nélküli egyetlen lehetséges magyarázatát. Minden a Szentírásban és az élő Igében, Jézus szavában kinyilatkoztatott Isten-szótól elszakadt emberi vallás és filozófia gyökerénél ezért találjuk meg mindig az evolúció gondolatmenetét!

Ádám és Éva bűne a kígyó szavában való hitt volt, nevezetesen, hogy Isten szava nem megbízható, hogy Isten valamely tudást eltitkol előlük, melyhez valójában joguk van, és amely által ők is „olyanok lesznek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat”. (1 Móz 3,5) Ez volt az a régi kísértés, mellyel Sátán saját magát is tévútra vezette. A „tudás” (nevezhetnénk „tudománynak”) utáni vágy vezetett bukásához és Istennek az emberek és „uralmuk területe”, vagyis a föld felett kimondott átkához, mely így Sátán kontrollja alá került.

Ezen átok óta az emberiség történelme egy csaknem folyamatosan tartó felbomlás, széthullás, melyet csak néha szakított meg az isteni megújuló erő kegyelemteljes beáramlása az általa kiválasztott emberekre. Ezt a tragikus történetet Pál apostol a Rómaiakhoz írott levelében foglalta össze: „Mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba, és érteni nem akaró szívük elhomályosult. Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak. A halhatatlan Isten fölségét fölcserélték a halandó ember, a madarak, a négylábúak és a csúszómászók képmásával. Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket. Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Ámen.” (Róm 1,21-25)

Ez a szívhez szóló szentírási rész leírja a pogány világ csaknem univerzális elszakadását a Teremtő eredeti elismerésétől egy evolucionista és panteista humanizmus elfajult szisztémájának elfogadásáig. Itt látjuk minden az emberre vonatkoztatott vallás alapvető körvonalát. Ez evolucionista, mert tagadja a semmiből való teremtést és a jelenlegi világot egy „elő-létező” anyagból (megj.: ez a mostani „ősrobbanás” kísérlet ú. n. „isteni részecskéje”, melynek megtalálása a kísérlet voltaképpeni célja) keletkezett produktumnak tekinti. És panteista, mert Istent így vagy úgy a természettel azonosítja; és humanista, mert az ember értelmét Isten kinyilatkoztatott szava fölé helyezi.

Mi akkor a különbség e régi pogány és a mai modern evolucionista filozófia között? E kettő között egyáltalán nem létezik valódi különbség! A mai elmélet Sátánnak a régi hazugsága, talán egy kicsit igényesebb köntösben, hogy a modern követelményeknek jobban megfeleljen, de a lényegben nincs különbség. A modern tudományosságban nagyon sok minden evolucionista, mert megpróbálja a világegyetem minden összetevőjét egy „elő-létező” anyagból természetes úton, fejlődésen alapuló folyamattal levezetni. Panteista, mert Istent a teremtésével azonosítja, és arra redukálja. És humanista, mert jobban szolgál a teremtménynek, mint a Teremtőnek, és az embert, mint a végső lépcsőfok, melyhez az evolúció eddig vezetett, tekinti végül saját istenének. 
     Intellektuális világunkban így áll a dolgok jelenlegi helyzete. És ez pontosan az a szituáció, melyet Péter apostol az utolsó időkről megjósolt. Arról beszélt, hogy az utolsó idők gúnyolódói így csúfolódnak majd: „Először is értsétek meg, hogy az utolsó napokban csúfondáros gúnyolódók fognak fellépni, akik saját vágyaik szerint élnek, és azt mondják: »No, hol van Krisztus megígért eljövetele? Amióta atyáink meghaltak, minden marad úgy, ahogy a teremtés kezdetén volt«.” (2 Pét 3,3-4)

Ami azt jelenti, hogy az emberek az utolsó napokban még azt a gondolatot is elvetik, hogy a Teremtő egy napon ítélni jön és számon kéri tőlük tetteiket. Hogy ezt a gondolatot elracionalizálják, kitalálják az uniformitarizmus tanát, és ragaszkodnak ahhoz, hogy „minden úgy maradjon, ahogy a teremtés kezdetén volt”. Ezzel megszűnik az ok, hogy attól kelljen félniük, hogy a jelenlegi folyamatok előbb vagy később véget érnek. 
     Állításuk bizonyítására azt mondják, hogy ezek a folyamatok mind a „teremtés kezdete” óta megszakítatlanul és változatlanul tovább tartanak. És ez csak azt jelentheti, hogy maga a teremtés is ugyanezen folyamatokból ered, és nem valami isteni teremtői aktus révén keletkezett a semmiből. Mindez végülis nem más, mint annak tagadása, hogy Isten a világ teremtője, vagyis hogy Isten valóban Isten. Így ítélni sem „jöhet vissza”, ahogy megígérte. E hamis és istentelen filozófia megcáfolására az apostol a híveket két tényre emlékeztette: az Isten szava általi ősteremtés kinyilatkoztatott tényére és egy későbbi ítéletre, amikor „az akkori világot a vízözön pusztította el”. (2 Pét 3,5-6) Mindkét tény egyértelműen és visszavonhatatlanul ellent mond az uniformitarizmusnak és az evolúció teóriájának.

Összefoglalva: minden gonosz kezdetének e földön egybe kellett esnie az evolúció ideájának létrejöttével. És mindkettő Sátánnak Isten, mint Teremtő és a világegyetem fenntartója, önkinyilatkozatása elleni ellenállásából keletkezett. A hitetlenség és a gőg ezen őstette vezetett Sátán bukásához: ugyanez később az emberek bukásához. Hasonlóan vezetett az Isten szavát nem hívő magatartás és az ember gőgje, nevezetesen azon meggyőződése, hogy saját sorsának irányítója, az emberi bűnök és szenvedések az évezredek keserű földi gyümölcseihez. 
     És korunkban az evolúció ezen istentagadó és embert dicsőítő filozófiája terjeszti el gonosz származékait – a materializmust, a modernizmust, a humanizmust, a szocializmust, a fasizmust, a kommunizmust és végül a sátánizmust – ijesztő mértékben a világon.

(u. i.: Professzor Morris e sorokat 1963-ban írta le, abban az időben, amikor a 2008-as ősrobbanás-kísérletének ötlete felvetődött.)

 

 

 

 

 

 

 

William Collier professzor: kutyából nem lesz macska

A darwinizmus elakadt – összeomlik az evolúcióelmélet?

Egyre határozottabb azon kutatók hangja, akik a makroevolúció bizonyítékainak felülvizsgálatát szorgalmazzák. Az ELTE egykori vendégprofesszora szerint paradigmaváltás közeleg.

– Hogyan került kapcsolatba az Intelligent Design (Értelmes Tervezés) mozgalommal?

– Nagy hatással volt rám a Pennsylvania Egyetem biokémikusának, Michael Behe-nek Darwin fekete doboza című munkája; ez a mű, amely magyarul is megjelent, Amerikában a tudományos könyvek toplistáján szerepel. Az alapgondolat és az ezzel kapcsolatos vita Szókratészig és Platónig nyúlik vissza, s a történelem során újra és újra felbukkan. A viktoriánus korból származik a sokat idézett felvetés, miszerint ha találunk egy órát, s megvizsgáljuk a működését, arra kell következtetnünk, hogy az egy ügyes alkotó műve; a világ pedig sokkal bonyolultabb szerkezet, mint egy óra. David Hume később előállt egy filozófiai vitairattal, majd Darwin megírta a paradigmaváltást jelentő A fajok eredete című könyvét, és az értelmes tervezés rövidesen elvesztette támogatottságát. Azonban a XIX. század elején itt-ott mégis felbukkant, aztán ismét újjáéledt, méghozzá 1953-ban a biokémia területén, mikor Watson és Crick fölfedezte a DNS-t. Crick meggyőződéses materialista, s ő ismerte fel, hogy a DNS-ben rejlik egy kód. Ahol pedig kód van, ott létezik nyelv is vagy valamiféle információ. Felmerült a kérdés: honnan ered az információ?

– Erre nyilván materialista választ is lehet adni.

– Hát hogyne. A hatvanas években Crick írt egy cikket, miszerint a földi élet csírája egy távoli galaxisról került ide. Ezzel persze nem válaszolt meg semmit, viszont beismerte: számára is képtelenség, hogy az élet az általa feltételezett négymilliárd év alatt létrejöhetett a földön. Egy ízben megfordultam a világhírű Polányi Mihály lakásán az Andrássy úton; szerintem ő egyike azoknak, akik Nobel-díjat érdemeltek volna. Nagyon érdekelte a tudományfilozófia, és az elsők közt fogalmazta meg, hogy egy gépet nem lehet fizikai és kémiai képletekre egyszerűsíteni, mert ezzel még nem magyarázzuk meg a működését. Ha valaki el akar készíteni egy tésztagyártó masinát, azt azért teszi, hogy egy tésztalapból tésztacsíkokat állítson elő. Elképzel egy gépet, amellyel el lehet végezni a munkát, majd megtervezi a részleteket, és odaadja a tervet egy mérnöknek, aki kidolgozza, miként kell legyártani a szerkezetet. Aztán kell egy gyár, ahol az emberek megértik a feladatot, a különböző részeket elkészítik és összerakják. A folyamat minden állomásán szükséges az intelligencia és a továbbadott információ. Polányi rájött, hogy az élő szervezetekben apró molekuláris gépek dolgoznak, s híres cikkében megfogalmazta, hogy az élet több, mint kémia és fizika. Az olvasóra hagyta az ebből levonható következtetést. Néhány évvel később sok kémikus és biológus indult el ezen az úton.

– Pedig az általános nézet szerint az élet létrejöttéhez csak anyagra, energiára és időre van szükség.

– Ezzel kapcsolatban 1953-ben történt Urey és Miller híres kísérlete: a feltételezett ősi körülményeket modellezve képesek voltak egy aminosavat előállítani. Ez olyan szenzáció volt, hogy minden újság címlapon hozta. A tudósok azt mondták: már majdnem tudják, hogyan kell életet létrehozni. Most, ötven évvel később teljesen világos, hogy ez tévedés volt. Az 1970-es évek elején Charles Thaxton biokémikus egy geokémikus kollégájával együtt közreadta a kémiai evolúció kritikai elemzését. A kémiai evolúció vezérgondolata, hogy élettelen kémiai elemekből létrejöhet az élet egyszerű formája, s ebből lépésenként megvalósulhat a darwini koncepció, bár Thaxton szerint erre nagyon kicsi az esély. Ha egy órát mozsárban összetörünk, s a darabokat egy dobozban rázzuk a végtelenségig, nem fog működő órává összeállni. A könyv utolsó fejezetében azt állították, kellett lennie egy intelligenciának, amely közbeavatkozott. ők használták először az Intelligent Design, azaz az értelmes tervezés kifejezést. Elméletük ellenzői azzal érveltek, hogy a szerzők teológiai alapon űzik a tudományt.

– És nem?

– Amennyiben ön természettudós, nem hozhatja fel érvként, hogy X. vagy Y. kutató ateista, illetve hívő. Csak azt mondhatja, hogy tudományos érveiket helyesnek vagy helytelennek tartja. A mai napig egyetlen publikáció sem szolgált perdöntő tudományos cáfolattal Thaxtonnal szemben. S ha már az evolucionista érvelésnél tartunk: a nyolcvanas évek elején Philipp Johnson, a Barclay Egyetem jogászdoktora, a retorika és a vitaelmélet professzora elolvasta Richard Dowkins Vak órásmester című könyvét, amely a legjobban megírt evolúciót népszerűsítő könyv. Aztán elolvasott egy másikat is, ezt Michael Danton, egy molekuláris biológiával foglalkozó ausztrál tudós írta Evolúció: egy elmélet válságban címmel. Danton egyébként nem vallásos ember. Johnson azt mondta: tudós nem vagyok, de ügyvéd igen, és meg tudom állapítani, ha valaki rosszul érvel. Ő is írt egy könyvet, ami egy csapásra bestseller lett. A címe: Darwin on trial (Darwin pere - a szerk). Ízekre szedte a tudományos darwinizmus érvrendszerét. Johnsont tekintik a modern intelligens tervezés mozgalom atyjának, az ő hatására írta meg Behe az előbb említett művét. Az ID azoknak a természetben előforduló sémáknak a tanulmányozásával foglalkozik, amelyek leginkább egy intelligencia közreműködésével magyarázhatók. Nem paratudomány, és nem is feltétlenül származik vallásos meggyőződésből. Mindössze azt állítja, hogy a rendelkezésre álló tudományos adatok ebbe az irányba mutatnak. S itt megáll, mert ez a határ, ahol át kell adnia a szót a filozófiának vagy a teológiának.

– Ha megvizsgálok egy órát, valóban a készítőjére asszociálok, mert tudom, hogy számos órásmester él a világban. Ám ha az volna a meggyőződésem, hogy nincsenek órásmesterek, kidolgoznék egy ennek megfelelő hipotézist. S aki eleve feltételezi, hogy létezik a világmindenség alkotója, ezt a hitét igyekszik igazolni a kutatásaival.

– Polányi mondta: ahogy műveljük a tudományt, az nem független attól, milyen emberek vagyunk. Egy percig sem állítom, hogy a tudományos eredménynek és a kutató hitének nincs köze egymáshoz; a kérdés csak az, hogy igazolja-e az eredmény a kutató hitét. A darwinizmusnak nem sikerült megfelelően igazolnia a materializmust. Az igazán jó tudósok bevallják: mindig többet tudnak, mint amennyit képesek megfogalmazni, bizonyítani. Einstein nem csupán egy kísérletsorozat végeredményeként alkotta meg a relativitáselméletet; előbb megvizsgálta a newtoni gravitációt, és úgy vélte, hogy valami nincs rendben vele. Volt hite, miszerint az univerzumnak ésszerűnek kell lennie. De fordítva is működik a dolog: Anthony Flew oxfordi professzor híres ateista volt, az agnosztikusok egyik jelentős alakja. Körülbelül két éve deista nézetre váltott épp az ID tudományos érveinek hatására.

– Felsorolna néhány ilyen érvet?

– Például: a baktériumoknak van egy kis ostoruk, amelynek segítségével képesek közlekedni. Ezt flagellumnak nevezzük. Ha ön mikroszkóp alá teszi a baktériumot, látja: a flagellum forog, mint egy propeller, és a baktérium száguld előre. Tíz-húsz év kellett ahhoz, hogy a kutatók megértsék, hogyan működik mindez. Van a baktériumban egy proteinből készült gépezet. Kerek ágyazatban forog a propeller, s egy kicsiny motor forgatja, percenként tizenhétezres fordulattal; a baktérium egyik pillanatról a másikra képes megváltoztatni mozgásának irányát. Ha e kis biokémiai motor körülbelül tizenöt funkcionális eleme közül bármelyiket kivennénk, működésképtelenné válna. Ez alapján alkotta meg Michael Behe a tovább nem egyszerűsíthető komplexitás fogalmát, s ez nagy kihívás elé állítja a darwinizmust. Az evolúció ugyanis a tudósok számára a természetes kiválasztódást jelenti, amely véletlenszerű mutációkon keresztül megy végbe; e mutációk piciny változásokat hoznak létre az organizmusban, s így megfelelő mennyiségű idő elteltével képes az egyik faj egy másikká átalakulni. A mutáció véletlenszerű, nincs tudatos célja. Az evolúció központi gondolata a véletlen és céltalanság. De hogyan tudott kifejlődni a flagellum? A baktériumnak mozognia kell, hogy élelmet találjon. Az evolúció csak lépésről lépésre tud ilyen komplex rendszert összehozni, de a baktérium nem várhatja meg a folyamat végét, mert ha nincs flagelluma, megsemmisül. Mondok még egy példát: ha ön megvágja a kezét, életveszélyben van, amennyiben nem áll el a vérzés. Ezért a szervezete rögtön beindít egy biokémiai parancssort: fehérje képződik, és az egymással kölcsönhatásba lépő fehérjék a vágás helyén egy halászhálóhoz hasonló alakzatot formálnak; a sejtekkel érintkezve ez a háló megszilárdul, és kemény réteget alkot. A seb eltömődésével viszont leáll az alvadási folyamat. Ha a szervezete nem állítja el a vérzést a megfelelő időben, aztán nem szünteti be az alvadást is a kellő pillanatban, ön meghal. Hogyan tudna egy ilyen képességet lépésről lépésre kifejleszteni? Sok száz olyan biokémiai rendszer van, amely nem jöhetett létre fokozatosan. Aki átnézi a professzionális biokémiai irodalmat, látja: nincs válasz arra, hogy az organizmusok hogyan maradhattak életben a fejlődés utolsó lépése előtt.

– Az ID hívei mindenféle evolúciós szisztémát kizárnak?

– A szelekcióval, ami azt jelenti, hogy egy fajon, családon, nemen belül jön létre változás, senkinek nincs problémája. Az evolúcióelmélet viszont arról szól, hogy egy baktériumból hogyan lesz medúza, abból rák, abból kétéltű és így tovább. Ha veszünk egy kutyát, tenyészthetünk belőle egy másik fajtát, azt azonban maga Darwin is beismerte, hogy kutyából képtelenség macskát tenyészteni. Dembski, a kiváló matematikus összefüggésbe hozta Behe elgondolását az információelmélettel. Rájött, hogy egy medúzában sokkal kevesebb az információ, mint egy cápában. Ahhoz, hogy a medúza cápává alakuljon, valóságos információrobbanásra lenne szüksége. De vajon honnan kaphatna ilyen mennyiségű információt? Az evolucionisták szerint az információ kifejlődik, azonban nincs ismert példa arra, hogy az információ máshonnét származhat, mint valamilyen intelligenciából. Az evolucionista biológia egy feltételezéseken alapuló tudományos terület, s ezek a feltételezések a matematika, a fizika, a kémia és az informatika területén nem bizonyíthatók.

– Mint minden kisebbségi mozgalomnak, az értelmes tervezésnek is van szubkultúraíze, ami sokak számára szalonképtelenné teszi. Nem okozott önöknek végzetes presztízsveszteséget, amikor Amerikában nem sikerült elérniük az oktatási törvény módosítását?

– Az Egyesült Államokban ezt kulturális háborúnak nevezik, ugyanis a kultúrára nézve meghatározó, mi az uralkodó tudományos nézet. Létrejöhet-e az élet a semmiből? Vagy valaki belekódolta az anyagba az információt, ami maga az élet? Egy materialista számára nincs zavaróbb és felkavaróbb, mint az intelligens tervezés. S a kultúrának és korszellemnek megfelelően többnyire ők töltik be az egyetemek vezető pozícióit, ezért nem kaphat az ID kellő publicitást. Az evolúció tudományos dogma, amit nem illik megkérdőjelezni. Ám itt van előttem egy lista, több mint négyszáz akadémikus, tanszékvezető, impozáns tudományos fokozatokkal rendelkező kutató neve szerepel rajta a világ sok egyeteméről. A névsor fölött ez áll: „Kételkedünk abban, hogy a véletlen mutáció és a természetes szelekció megmagyarázza az élet bonyolultságát; a darwini elmélet bizonyítékainak körültekintő elemzésére van szükség." Lehetséges, hogy újabb paradigmaváltás felé haladunk. Százötven éve a tudósok azt mondták: lehet, hogy meg tudjuk magyarázni a dolgokat Isten nélkül. Most kezdenek rájönni, hogy ez tévedés volt. A paradigmaváltás rendszerint nem úgy történik, hogy hirtelen mindenki átáll a másik oldalra; a régi tudományos iskolák képviselői többnyire halálukig harcolnak a nézeteikért, és csak az új generációk szemléletében következik be a változás. Személyes véleményem az, hogy a darwinizmus ki fog múlni, mert tudományosan életképtelen.

– Mások viszont úgy érzik, az intelligens tervezés visszatérést jelentene a középkorba.

– Talán meg fog lepődni: a középkori értelmiségiek közt alig akadt olyan, aki elhitte, hogy a Föld lapos. Dante pokla ezért van a Föld közepében. Az 1200-as években egy tudós azt a feladatot adta diákjainak: öt különböző módon bizonyítsák be, hogy gömbölyű a Föld. A középkori királyszobrok gömböt tartanak a kezükben, tetején kereszttel; ez a Krisztus uralma alá tartozó földgolyót jelképezi. Plótinosz is fölvetette az ókorban, hogy a Nap körül kering a Föld, ám csak Kopernikusz idejére állt össze elegendő bizonyíték ahhoz, hogy széles körben megváltozzék az emberek gondolkozása. A felvilágosodás és az azt követő ideológiák sajátsága, hogy igyekszenek mindent eltörölni, ami korábban létezett. A sötét középkor kifejezés a XIX. századi pozitivistáktól származik, mára azonban kiment a divatból, hiszen e kor rehabilitációja zajlik. A középkor tudományossága nagyon magas színvonalú volt, az egyetemek is akkor jöttek létre. Azonban a kutatás még abból indult ki, hogy van teremtője, tehát értelme és célja a világnak. A materializmus nem ismeri a választ arra, mi okozta az ősrobbanást, hogyan jöhet létre az élettelen anyagból élő, hogyan alakultak ki a fajok és az igen finoman hangolt világegyetem; a vizsgálatok évtizedek óta nem vezetnek a problémák megoldásához, csak újabb nehézségeket vetnek fel. Az evolúció olyan kulcs, amely nem illik a zárba. Ám ha belátjuk, hogy mindezt csak egy alkotó értelem hozhatta létre, lehetőséget kapunk a további vizsgálódáshoz ott, ahol a darwinizmus elakadt.  

Balavány György

Oldal: evolúció
"Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mely napon jön el uratok." Mt 24:42 - © 2008 - 2024 - azidokvege.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat