Az idők végének jelei – de a dicsőség visszatér majd a földre

Szeretett leányom, ne érezd magad vétkesnek azokért a kétségekért, amelyeket ma éreztél. Ez természetes. A lelki dolgok iránti felfogóképességed még nem olyan erős, mint amilyennek lennie kellene, de ez így van rendjén.

Vezetni foglak téged, és te idővel meg fogod érteni küldetésed célját. Szükségem van rá, hogy erős legyél a munkádban és engedelmes Velem szemben. Ez egy nehéz feladat, ami érzelmileg felemészt téged. Egy lelki vezetőt küldök neked, hogy segítsen megbirkózni ezzel az óriási feladattal, amit be kell fejezned. Olyan fontos ez a feladat, hogy nélküle egyre több lélek veszne el a sátán által. Leányom, te már akkor elkötelezted magad erre a munkára, még mielőtt Én ezt a munkát elküldtem volna neked.

A lelki vezetődet Én küldtem neked. Amikor te beszélni fogsz, ő tudni fogja az igazságot. Mostanra már olyan módon érzékelted az emberek néhány bűnét, az elmúlt két napban, ahogyan ez eddig még nem volt lehetséges számodra. Láttad a különbséget? Különlegesen érezted magad, amikor gyermekeimre néztél? Más megvilágításból láttad őket, nem igaz? Ez a Szentlélek ereje, amivel megáldottalak téged.

Az a szeretet, amelyet gyermekeim és a papok iránt a szívedben éreztél, és amit a mai Szentmisén láttál, szintén ajándék volt számodra a Szentlélek ereje által. Te most olyan mértékben fogod látni, érezni és hallani az emberek bűneit, hogy te is azt a fájdalmat fogod érezni, amit Én érzek. A szeretetet is látni fogod Szemeiden keresztül, gyermekeim iránt, amelyet az Én Szívem visszatükröz neked.

Ne félj ezektől az ajándékoktól, gyermekem. Ne érezd azt, hogy ezt a feladatot nem tudod elvégezni, mert az az erő, amelyet kegyelmem által adni fogok neked, megerősít téged, úgy, hogy sohasem fogsz, és nem is akarsz majd visszanézni.

Most gyengének érzed magad. Ez, az Én isteni erőm érzése, amely most testedet elárasztja. A forróság, az a szeretet, amelyet Én irántad érzek. Ne sírj, gyermekem. Mostanáig különlegesen erős voltál és elfogadó, habár csak egy pár napja szóltam hozzád először. Nem, gyermekem, te nem képzelődsz. Kérdezgesd önmagad és azokat, akik közel állnak hozzád.

Akik eladják lelküket a sátánnak

Most írd a következőket: a világ háborog a sötétség súlya miatt, és az ördög gonosz összeesküvése által,aki továbbra is csalogatja és csábítja gyermekeimet. Őket tőrbe csalták, de olyan mértékben, hogy sokan közülük olyanok lettek, mint a nyüzsgő állatok, még gyermekeim jelenlétében is. Milyen sok szegény lélek jelenik meg a hívők előtt, annyira sajnálatraméltó és szomorú állapotban, akiket bujasággal, kapzsisággal és hiúsággal etetnek! Önteltségük által azt hiszik, hogy valódi hatalmuk van. A hatalmat a sátán ígérte nekik. Sok ilyen gyermekem úgy határozott, hogy eladják a lelküket, és még büszkék is tettükre.

Egyre több gyermekem vonzódik a varázshoz, és a gazdagsághoz, amely az ő ígérete (a sátáné), és ez látható az egész világ számára Nem, ők nem szégyellnek azzal dicsekedni, hogy hozzá tartoznak. Az ígéret, amit ő adott, nemcsak hazugság, hanem tiszta gyűlölet az emberek iránt. A sátán gyűlöli az emberiséget.

Ő hazudik gyermekeimnek, és azt meséli be nekik, hogy mindent meg tud nekik adni, de ez sajnos csak hazugság. Mindazok, akik követik őt és üres ígéreteit, nem lesznek megmentve, és nem is lehet megmenteni őket.

Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok gyermekeimért. Leányom, tudom, hogy fáradt vagy, de szívleld meg mindezt. Azoknak a hívőknek is elővigyázatosnak kell lenniük, akiknek a hite langyos, és még nem kapcsolódnak közvetlenül a sátánhoz, túlzottan. Ők, – beleértve követőimet, és némely felszentelt szolgámat, püspökeimet és érsekeimet – kigúnyolják gyermekeim hitét. Az ő lelki életük egy bizonyos körben elveszett a kapzsiság mögött, ahol az arany és a vagyon elfedik az Isteni adományokat, amelyek mint Isten tanítványainak adattak.

Az Egyház elvesztette útja fonalát és sötétségbe merül. Ez, gyermekem meg volt jövendölve és ez nem más, mint a Végidők jele. Ez arra vonatkozik, amikor az utolsó pápa fellép, és a világ elvész a hamis próféták félrevezető irányítása által.

A kinyilatkoztatások, úgy, mint az Én második eljövetelem, előzetesen meg lesz adva neked, gyermekem, úgy, hogy szavaidat meghallhassák, azért, hogy a lelkek még a Nagyfigyelmeztetés előtt fel legyenek készülve. Ne nyugtalankodj. Az élet megy tovább. A dicsőség visszatér a Földre. Gyermekeim meg lesznek mentve az ördög karmai közül, aki el lesz pusztítva. Nagyon fontos, hogy gyermekeimet ne vigye magával a pokol mélyére, csalása által.

Szavaimnak szigorúnak kell lenniük. Gyermekeimnek meg kell ezeket hallgatniuk. Tiszta szeretetből adom ezt a figyelmeztetést. Mivel most mint Bíró, és nem mint Megváltó jövök vissza hozzátok, a múltban eltolódott az ítélet időpontja, szeretett Édesanyám imáinak és követőim imáinak köszönhetően, az egész világon. Most ez már nem így lesz.

Senki sem fogja tudni második visszajövetelem időpontját

Sem neked, sem gyermekeimnek nem lesz ez az időpont kinyilatkoztatva. Nem lehet kinyilatkoztatni.Ezért fontos, hogy minden gyermekem fel legyen erre készülve. Mindazok, akik nem készülnek fel, nem mondhatják, hogy nekik nem lett az Igazság megadva. Amikor eljön a Nagyfigyelmeztetés, fel fogják ismerni az Igazságot. Igen, ha meggyónják bűneiket és beismerik azokat, megkapják áldásomat.Ha nem, akkor a pokolba vettetnek. Irgalmasságom akkor már lejár számukra.

Most menj, gyermekem. Készítsd elő az Igét, hogy a világ meghallhassa. Mondd meg gyermekeimnek, híveimnek, hogy ne féljenek. Mondd meg nekik, hogy imádkozzanak a hitetlenekért. Aztán mondd meg a hitetleneknek, hogy térjenek vissza Hozzám. Tégy meg mindent, ami csak lehetséges, hogy figyelmeztetni tudd őket arra, hogy nyissák meg szívüket.

Megváltód, Jézus Krisztus, aki eljön, hogy megítélje az élőket és a holtakat.

 

 

 

Pillantás az idők jeleire

 

Amikor Jézus az Olajfák hegyén tartózkodott, odamentek hozzá a tanítványai és megkérdezték tőle, hogy mi lesz a jele az Ő eljövetelének és a világ végének (vö. Mt 24 és Lk 21). Ekkor Jézus egy figyelmeztetéssel kezdte meg prófétikus beszédét: „Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket” (vö. Mt 24,4, 2Tessz 2,8-12). Ez azt jelenti, hogy a végső időben, Krisztus második eljövetele előtt nagy lesz a hitetés és az emberek félrevezetése. Ennek a hitetésnek az egyik alapelvét így lehetne megfogalmazni, hogy „nem az a lényeg, hogy mi történik, hanem az, hogy ezt miként értelmezzük”. Ez korunk egyik nagy hazugsága, amely szerint mindent el lehet kenni és félre lehet magyarázni. A félrevezetésnek a másik módszere hasonlít a bűvész-trükkhöz, sajnos ezt is gyakran alkalmazzák a világ egyes politikai és egyházi vezetői: „amíg a bal kezével manőverezik - és a néző arra figyel, - addig a jobb kezével elrejti a labdát”, vagyis másról beszél, és nem arról, ami az igazság szempontjából égető lenne, azért, hogy az emberek tömegeit elaltassa és elhitesse. Emberi és gazdasági „fejlődésről”, beszél ott, ahol a bűn következtében, szétesés, széthullás és hanyatlás van, - így aztán mindenki megnyugtatja magát, és nem látja tisztán sem a világ, sem a saját helyzetét. Ördögi tudomány ez, és nem kérek belőle.

A keresztény hívő ember, azonban nem botorkál sötétségben (vö. 1Tessz 5,4-5), mert mindenkor ott van a kezében a Szentírás, az Isten igéje, mint az egyedüli biztos mérce és segítség az idők jeleinek az értelmezéséhez. Amikor azt mondja Jézus, hogy „hallanotok kell háborúkról és háborúk híreiről” (Mt 24,6), akkor azt szokták ellene vetni, hogy „háborúk mindig voltak a történelem folyamán”. Ez az érvelés figyelmen kívül hagyja Jézus kijelentésének a pontos szövegét, mert Jézus nem azt mondta, hogy háborúk lesznek, hanem hogy „hallanotok kell … háborúk híreiről”. A hírközlés és a média minden formája csak a XX. századra épült ki. Száz évvel ezelőtt még nem beszélhettünk erről, ma már Afrikában, az éhező országokban is van televízió, hírközlés, telefon, stb. Ma az egyik törzs tudja, hogy mi történik Ruandában a másik törzzsel. Jézus itt kétezer éve a hírközlés különböző formáira utalt és nem csupán arra, hogy „nemzet, nemzet ellen támad és ország, ország ellen”.

Így folytatódik Máté evangéliuma 24,7 verse: „és lesznek éhségek, döghalálok (értsd: járványok) és földindulások mindenfelé” (vö. Lk 21,11). Ebben a fél mondatban újra egy kis szócska a döntő, és ez a „mindenfelé”, mert a történelem során voltak eddig is éhségek, járványok (kolera, pestis, stb.) és minden bizonnyal itt-ott földindulás is. A végső időben azonban ezek elszaporodnak és egyre sűrűsödnek, valamint az egész bolygónkat érintik. Bármely idős embert, ha megkérdeznek egy-egy természeti katasztrófa vagy árvíz kapcsán, elmondják, hogy ilyesmikre nem nagyon emlékeznek vissza, legalább is ekkora méretekben nem. A délkelet ázsiai szökőár egészen egyedi jelenség volt a több száz ezres áldozatával. Az interneten olvasható, hogy jelenleg Olaszországban egy-egy falut lepett el a sár és az iszap. Mindezek a globális felmelegedéssel függnek össze. A globális felmelegedés fokának a visszaszorítására vagy szinten tartására az unió soros elnöke, Barosso szerint komoly döntéseket kell hozni a nagy hatalmaknak a Koppenhágai csúcsértekezleten. Erről ő maga, nyilatkozott a „Szakadék szélén” című cikkében az egyik országos napilapban, Magyarországon. Hogy ha még az unió elnöke is a „szakadék széléről” beszél, akkor bizonyára van ennek reális alapja.

Erre lehet azt mondani, hogy az idők jeleiről beszélni szektás módszer, ám akkor az első, akit ezzel meg lehet vádolni, az éppen Jézus Krisztus, mert Ő hívta fel erre a tanítványai, és minden kor, hívő emberének a figyelmét (vö. Mt 24,32-33). Az Üdvözítő kifejezetten többször is hangsúlyozta azt, hogy a benne hívők „vigyázzanak” és „imádkozzanak”. Lukács evangéliumából a katolikus fordítást idézem: „Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek a tobzódásban és részegségben, s az élet gondjai között, és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen. Mert mint a csapda úgy fog lecsapni mindazokra, akik az egész föld színén laknak. Virrasszatok (vigyázzatok) tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt (Lk 21,34-36 és Mt 24,42-44).” Úgy hogy, amikor ezt elolvastam a cikk írása előtt, én magam is imádkoztam a családomért és Isten hívő népéért, de bizonyára többet és állhatatosabban kellene imádkoznom, mint eddig tettem.  

Ezután, Jézus beszél arról, hogy az Isten népét üldözni fogják, és hogy a Krisztushívők gyűlöletesek lesznek minden nép előtt Jézus nevéért (vö. Mt 24,9-13. Lk 21,16-19). Ezek már olyan megdöbbentő sorok, hogy nem szeretném fehéren-feketén leírni, el lehet őket olvasni a fenti idézetekben. Jézusnak csak azt a kijelentését emelem ki, amelyet már most valamennyi ember napról napra megtapasztalhat, azt, hogy „a szeretet sokakban meghidegül”. Ezért a szomorú tapasztalatért úgy gondolom, sok embernek, családtagnak nem kell a szomszédba menni. Krisztusnak azonban bátorítása is van erre a rövid, de nyomorúságos időszakra: „aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül (Mt 24,13 és Lk 21,19)”. Tehát az üdvösség eléréséhez nem elég a hitvallás szövegének hittel teli elmondása, a Szentírás szavainak életté kell válnia bennünk. A hívő ember jellemében kell, hogy visszatükrözze Krisztus jellemét. Az Isten hívő népének az üldözése középkori jelenség. Mondhatná bárki meggyőződéssel, hogy az már nem térhet vissza most a demokráciában, hiszen ma erre nem lát senki reális esélyt. Erre az állításra azt lehet válaszolni, hogy valóban a demokrácia az az államforma, aminél nem találtak ki jobbat, ennél jobb már csak az Isten Országának az eljövetele lesz. Azonban a szélsőséges indulatok és a népek körében felgyűlt elégedetlenségek könnyen billentethetik a történelem mérlegét a diktatúrák irányába, méghozzá a demokratikus kormányzás leple alatt, különösen azért, mert a világméretű problémákra egységes és globális válaszokat kell adni. A másik jelenség már közismert, hiszen egyes embercsoportok bármikor kerülhetnek a hatalom és valamely érdek útjába. Az már mindegy, hogy zsidónak, kisebbségnek, romának vagy valamelyik hívő közösségnek hívják, a bűnbakkeresés módszere mindenkor jól bevált eljárásmód volt arra, hogy a jelen kor problémáinak a megoldásáról eltereljék a figyelmet.

A Biblia kijelentései mindenkor megbízhatóak, mert egyedül a jó Isten ismeri a jövendőt, az emberek jövőben meghozandó döntéseit, mert neki „végére mehetetlen a bölcsessége” (vö. Ézs 40,28 Károli fordítása).

Nézzünk még néhány mozzanatot a végső időről a Szentírás szavai alapján! Jézus szerint az Ő eljövetelét megelőző időszak hasonlítani fog Noé napjaihoz (vö. Mt 24,37 és Lk 17,26-27). A Teremtés könyve szerint Noé napjaiban megsokasodott az emberek gonoszsága a földön, és „az ember szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz” volt (Ter 6,5). És „romlott útra tért minden test (ember) a földön” (Ter 6,12 Kat. ford.). Nóé mégis tökéletes tudott lenni a kortársai között, mert „Istennel járt”, mert mindennap Istentől tanult és Vele élő kapcsolatban maradt (vö. Ter 6,9). Ezért Noé és családja megmenekült, a többi istentelen embert pedig elsodorta az özönvíz. Így lesz Jézus eljövetele előtt is. Ez azt is jelenti, hogy a világunk és a társadalmunk nem egy tökéletesebb világ felé „fejlődik”, hanem egyre hanyatlik Jézus szavai szerint, és ez a bűn következménye, amely globális szinten is beérik (vö. Jak 1,15). Jézus eljövetele előtti kor hasonlítani fog Lót napjaihoz is (Lk 17,28-33). Egyedül Lót menekült meg Szodomából, mielőtt a város elpusztult. A két lánya fizikailag megmenekült, ám az erkölcsi fertőt magukkal hozták Szodomából, - így tehát az örök élet számára ők is elvesztek. A homoszexualitás éppen napjainkban hódít teret olyan formában is, hogy egyes államok legalizálják azt, amit a Szentírás szodomia bűnének nevez.

Találóan jegyezte meg valaki a Biblia erre vonatkozó kijelentései és a jelen kor eseményei közötti egybeesésre vonatkozóan: „ki kellene kapcsolnom az értelmemet, hogy mindezeket ne lássam be a Szentírás alapján”.

Az idők jeleiről lassan már nem kell írni és szólni, mert ez valamennyi ember számára nyilvánvalóvá válik, nem kell ehhez a Szentírást olvasni, sem hívő embernek lenni, mert Jézus szerint: „az emberek elhalnak a félelem miatt és azok várása miatt, amik e föld kerekségre következnek” (vö. Lk 21,26). Mindezek a bajok és szenvedések a sátán által zúdulnak a világra, Isten pedig megengedi, mert egyrészt nyilvánvalóvá kell, legyen a menny lakói előtt is, hogy kik azok, akik érdekből vagy számításból imádják az Istent, és kik azok, akik az iránta való viszont-szeretetből teszik ugyan ezt (?). Másrészt a szent és örök Isten bűnnel, törvényszegéssel együtt nem lakhat. A történelem végső lezárulása előtt pedig el kell válnia az aranynak a salaktól, az igaz (bűnbánatot tartott) embernek az önhitt és önző embertől. Ez azért van így, mert Krisztus második eljövetelére el kell készülnie az akkor élő hívő nép maradékának, mint felékesített „menyasszonynak”, hogy méltó módon találkozhasson Krisztussal, a „vőlegénnyel”, amikor Ő visszatér az ég felhőin hatalommal, az angyalok kíséretében (vö. 1Tessz 4,15-17). Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a végső időre más törvényszerűségek is érvényesülnek, mint amelyekkel az átlagos hívő ember találkozhatott az élete során. Gondoljuk el, hogy ha a Krisztus eljövetelekor lesz egy hívő nép minden nemzetből, nyelvből és egyházi közösségből, akkor az a nép a halál tapasztalata nélkül ragadtat el az ég felhőin Krisztussal, előbb azonban feltámadnak az idők során élt igazak. Ezt írja az előbb idézett első Tesszalonikai levél. Hogy ha az Írás szerint nem halnak meg ezek a hívő emberek, akkor olyan hittel kell éljenek, mint ahogyan Krisztus élt itt a földön, és úgy kell megtartaniuk Isten parancsolatait, miként azt Krisztus tette (vö. Jel 14,12), miközben „megmosták és megfehérítették az ő ruháikat a Bárány vérében” (Jel 7,14). Ez utóbbi azt jelenti, hogy többszörös bűnbánat és bűnbocsánat útján Isten igazaknak nyilvánítja őket, - mert Krisztus keresztáldozata, Isten irántuk való szeretete arra késztette őket, hogy „nem”-et mondjanak a bűnre és a főparancsot életük legfőbb törvényévé tegyék (vö. Mt 22,37-39). Így Krisztus felmentő ítéletben részesülnek és üdvözülnek.

Az idők jeleinek figyelése nem félelemre és rettegésre készteti a hívő embert, hanem mélyebb bűnbánatra és megtérésre, nagyobb szeretetre és önfeláldozásra embertársai iránt. Eljön az idő, amikor sem a vagyon, sem a pénz, de még a hatalom sem fog senkit elrejteni az Emberfia színe elől (vö. Jel 6,15-17). A hívő ember hiszi és tudja, hogy nem a halálé és az ellenségé az utolsó szó, hanem Krisztusé, aki szerint: „Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, ezt mondja az Úr, aki volt, aki van, és aki eljövendő, a Mindenható (Jel 1,8)”. Krisztus tartja a kezében a történelem fonalát és megmenti azokat, akik Őbenne bíznak. Így szól övéihez: „A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot (Jn 16,33, kat. fordítás.).”

Felhasznált irodalom: Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Szt. Jeromos Kat. Bibliatársulat, Bp., 2002. / Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szt. István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 2008. / Szent Biblia, fordította: Károli Gáspár, Bp., 2002. / Biblia, az Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése, Kálvin János Kiadó, Bp., 2004.

 

forrás: www.szentiras.com

 

 

 

Az idők jeleiről

 

Jézushoz mentek a farizeusok és a szadduceusok, hogy próbára tegyék őt. Kérték őt, hogy mutasson nekik mennyei jelet. Ő így válaszolt nekik: „Amikor beesteledik, azt mondjátok: Jó idő lesz, mert vöröslik az ég. Hajnalban pedig: Ma vihar lesz, mert vöröslik és borús az ég. Az ég arculatát tehát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit azonban nem tudjátok (Mt 16,1-3; Szent Jeromos Kat. Bibliafordítás szerint”)?!

Nehogy mi is abba a hibába essünk, mint Jézus korában a nép vallási vezetői, hogy nem ismerjük fel az idők jeleit arra nézve, hogy Jézus második eljövetele mennyire közel van. A Szentírásnak, és ezen belül Krisztusnak pontos eligazító tanítása van az Ő második eljövetelét megelőző idők társadalmi, vallási és természetet érintő állapotairól. Természetesen Krisztus második eljövetelének pontos időpontját csak az Atya ismeri (vö. Mt 24,36), ezt senki az emberek közül nem tudhatja, de Jézus beszélt azokról a jelekről, amelyek az Ő megjelenését meg fogják előzni. (Ebben a témában lásd még a „Pillantás az idők jeleire” című korábbi írásomat a www.ujkelet.ro oldalon bal felől a kék oszlopsorban az „örömhír” című rovatban.)

Amikor megkérdezték a tanítványok az Urat, hogy milyen jele lesz az ő eljövetelének és a világ végének, akkor Jézus ezzel kezdte a mondandóját: „Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket (vö. Mt 24,4).” Ez mindjárt felhívja a figyelmünket arra, hogy az utolsó idő egyik legjellegzetesebb vonása a hitetés lesz. Ez nemcsak a politikai csatározásban fog megnyilvánulni, hogy tömegeket fognak ígéretekkel és más eszközökkel befolyásolni, hanem ez a vallás területére is érvényes, mert Jézus azzal folytatta, hogy: „Sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják, én vagyok a Krisztus, és sokakat elhitetnek (Mt 24,5).” Krisztus nevében és Krisztus helyére állva megy végbe a legnagyobb elhitetés, mert azt senki sem gondolná, hogy ilyen módon ez megtörténhet. Pál apostol ezt írja erre vonatkozóan Timóteusnak: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői; kiknél meg van a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld (2Tim 3,1-5).” Annyira megdöbbentő ez a felsorolás, hogy nem lehet napirendre térni fölötte, különösen az utolsó megjegyzésen, azon, hogy tömegek fogják magukon viselni a vallásosság látszatát, de annak erejét megtagadják; vagyis, az Isten parancsolatainak nem fognak engedelmeskedni (vö. Jn 14,21-24;1Jn 5,3). Tehát, az utolsó idők egyik jele a Szentírás szerint éppen a valódi megtérések nélküli vallásosság elterjedése lesz.

Emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt sokáig egyetlen szentírási vers foglalkoztatott, és ez a következő: a Sátán „az egész földkerekséget elhiteti (vö. Jel 12,9).” Hogyan lehetséges ez? – kérdeztem. Lehetetlen, hogy az Isten ezt megengedje; pedig éppen ezt írja az Isten igéje, az Úr Jézus mondja ezt János apostolnak Pátmosz szigetén, mint ahogyan a nagy apokaliptikus beszédében szólt korábban is, hogy „vigyázzatok, hogy valaki el ne hitessen titeket”, és hogy „bizony sokakat elhitetnek” (vö.Mt 24,5. 23-24). Pál apostol ezt írja erről az időről: „amikor azt mondják, békesség és biztonság, akkor hirtelen végveszély jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekülnek (1Tessz 5,3)”. Nem szükséges, hogy, „békesség és biztonság” legyen, elég az, ha csak elhitetik az emberekkel, hogy békesség és biztonság van. Az emberek inkább szeretnek hinni a meséknek, semhogy szembe néznének a valódi tényekkel. Emiatt a végső romlás hirtelen tör rájuk, úgy, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra. Jön a fájdalom, majd abba marad, majd az egyre sűrűbb lesz, amíg a gyermek a világra születik. Ehhez hasonlók lesznek azok a természetben, társadalomban és gazdaságban lejátszódó folyamatok is, amelyek végül is Jézus második eljövetelébe torkollanak. Az Úr Jézus éppen azért fog eljönni, hogy az övéit megmentse, és lezárja végleg ezt a bűn és vérfolyam áztatta történelmet.

Ezután, beszélt Jézus arról, hogy „hallanotok kell háborúkról és háborúk híreiről” (Mt 24,6), írtam korábbi írásomban, hogy a hírszerzés a XX-dik század vívmánya. Ma, ha valami történik a világ egyik pontján, a média által tud erről az egész világ. Majd ezt mondja Jézus: „Mert nemzet támad nemzet ellen, ország, ország ellen; és lesznek éhségek, és járványok és földindulások mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúságnak kezdete (Mt 24,7-8).” Úgy gondolom, hogy országon belüli nemzetiségi konfliktusok, valamint országok közötti támadások is várhatók. Másodszor pedig Jézus egyetlen mondaton belül szólt az éhségekről, járványokról és a háborús konfliktusokról. Ezért minden bizonnyal ezek igen csak összefüggnek egymással. Egy világgazdasági összeomlás, egy világméretű elhúzódó pénzügyi válság teremthet olyan helyzetet, hogy a Kárpát-medencében is élelmiszerhiány alakul ki. A Földünk édesvízkészleteiért ma már nyílt lapokkal folyik a küzdelem. A Kárpát-medence jól áll az ivóvizet illetően, de a nyugati országok nemzetbiztonsági kérdésnek tekintik azt, hogy a harmadik világ éhező tömegei ne induljanak meg egy újabb „népvándorlás” formájában az élelemért és ivóvízért .

Járványok eddig is voltak a történelem folyamán, de az utolsó időben az lesz a jellemző, hogy ezek „mindenfelé” lesznek (Mt 24,7); ugyanúgy, ahogyan a híradásokban nap, mint nap hallunk a földcsuszamlásokról és a földrengésekről. A globális felmelegedéssel ugyanis együtt jár az, hogy a Föld lemezei többször is elmozdulnak.

Jézus ezt követően beszélt arról, hogy a Krisztusban hívőket üldözni fogják, és hogy gyűlöletesek lesznek minden nép előtt az Ő nevéért (Mt 24,9). Hogyan lehetséges ez? Visszatérne a középkor? A szövegösszefüggés alapján azt mondhatom, hogy az előbbi eseményeket is figyelembe véve alakulhat ki a valódi Krisztusban hívők üldözése és megvetése. Ez abból következik, hogy a globális problémákra (természeti, gazdasági és társadalmi problémákra) egységes válaszokat kell adni. Ha ebből valaki szándékosan kimarad, arra könnyen rásütik azt, hogy „az emberi nem ellensége”, hiszen látszólag nem ért azzal egyet, hogy a Földünket meg kell menteni. Ezzel szemben a keresztények „új eget és új földet várnak, amelyben igazság lakozik (2Pt 3,13)”, Isten országát, uralmát várják, amely nem ebből a világból való. A másik tényező, ami erre enged következtetni, az éppen az, hogy „Jézus nevéért” éri a gyűlölet és a megvetés őket! Mit jelent Jézus neve? Azt jelenti, hogy „Isten megszabadít”. Ha Jézus nevéért lesz a tanítványok megvetése és üldözése, az csak azért lehet, mert ők egyedül csak Krisztus szavaiban, és az Ő második eljövetelének szabadításában bíznak, és nem emberi vagy állami, vagy netán állam-egyházi megoldásokban. Lesznek olyan Krisztusban hívők, akik csak Istentől várják a valódi megoldást erre a helyzetre nézve, mert tudják, hogy ezek a válság jelei, éppen Jézus második eljövetelét megelőző jelek, és ők az Üdvözítő megjelenését és szabadítását várják. Miért? Azért, mert Krisztus megjelenésével véget ér a bűn, a szenvedés, a nyomorúság; az elhunyt igazak feltámadnak és a Krisztusban hívő hűséges maradék elragadtatik az ég felhőin az Úrral az Atya színe elé (vö. 1Tessz 4,13-17). A harmadik tényező, amely az üldözést kiválthatja, az éppen az egész világra kiterjedő, a Szentlélek erejével történő nagy evangéliumhirdetés lesz (vö.Mt 24,14), amikor a korábban elhangzott evangéliumi tanítások beérnek, és akkor sokan csatlakozni fognak Isten népéhez (Iz 60,1-3.22). Addig nem jöhet el a vég, amíg ez a nagy evangéliumhirdetés nem ment végbe Krisztus szavai szerint.

Hogyan lehetséges az, hogy a XXI-dik században üldözés éri a Krisztusban hívőket? Ez képtelenség, mondhatná bárki. Ma már nincsen kommunizmus, nem zárják börtönbe a papokat, szerzeteseket a hitükért, mint az ötvenes években. És valóban az ateizmus kora leáldozóban van. Pál apostol arról írt, hogy az utolsó napokban széles tömegek válnak vallásossá valódi megtérés nélkül (vö. 2Tim 3,1-5), Jézus pedig arról szólt, hogy a tanítványokat üldözni fogják (vö. Mt 24,9-13; Mk 13,9-13; Lk 21,12-19; Jel 6,9-11; 12,17). Ez igen csak figyelemre méltó két különböző megállapítás ugyan arra az időre nézve. Miről lehet szó? Ha a történelem lapjait nézzük, azt láthatjuk, hogy vallási türelmetlenség mindig akkor lépett föl, amikor valamely egyházi és állami hatalom kéz a kézben járt. Ez logikus, mert egyik egyházi közösségnek, felekezetnek sincsenek arra eszközei, hogy valamely másként gondolkodó és hívő csoport ellen fellépjen, csak ha az állami hatalom az ő kérésére ezt megteszi. Erre jó példa a középkorban működő inkvizíció. Ezért ma is a vallási türelmetlenség akkor kerülhet felszínre a társadalomban, ha az állam valamely egyház, vagy egyházak mellé áll, hogy azokat jogi, pénzügyi és egyéb eszközeivel megtámogassa. Jézus óvva intette a tanítványait a szadduceusok és Heródes kovászától (vö. Mk 8,15; Mt 16,6), és ez nem más, mint a fenn álló politikai hatalmakkal való szövetkezés, és az a „rókalelkület”, ami ezzel együtt jár. Ez a romlás kovásza Jézus szerint, amely az egész társadalmat megposhasztja. Egy ilyen világméretű egyházi és világhatalmak közötti összefogás eredményezhet olyan üldözést, amelyről Jézus beszélt a tanítványainak. Egyet biztosan mondhatunk: Jézus valódi tanítványai sosem lépnek fel erőszakosan a másként gondolkodókkal szemben, viszont az evangéliumért és az igazságért bizony érheti a hívőket üldözés és némelyek még vértanúságot is szenvedhetnek Jézus szavai szerint (vö. Lk 21,16). Ez a dolgok természetellenes rendje: Ha nem lehet az igazságot elhallgattatni, akkor mindenkor azokat tették el láb alól, aki az igazságot képviselték. Az Isten azonban ezt csak azért engedheti meg, hogy még ez is az igazság győzelmét szolgálja, és sokan megtalálják Krisztust és a szeretet igazságát, amely minden igazság fölött a legnagyobb (vö. 1Jn 4,7-8.16). Amikor ezek a jelenségek kezdenek teljesedésbe menni, a hívő emberek tudják, hogy Jézus szabadító visszatérése az ég felhőin igen csak közel van (vö. Lk 21,29-31).

Jézus ezzel búcsúzott az utolsó vacsorán a tanítványaitól, amelynek a mai hívőknek is szólnak: „Azért mondom nektek mindezt, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából (a gyülekezetekből), sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt gondolja, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez. Azért teszik ez veletek, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem (Jn 16,1.3).” „Bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendezni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermekét, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra. Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki (Jn 16,20-22).” Jézus szavai szerint a Krisztusban hívők szorongattatása végül is örömre fordul, amikor Ő újra megjelenik. Az üldözöttek megmenekülnek, a mártírok feltámadnak, és azt az örömet, amely a megváltottaké lesz, szavakkal nem lehet leírni, mert végül is a romolhatatlan élet, az igazság és a szeretet győzni fog a bűn, a szenvedés és a halál fölött Jézus Krisztus a mi szeretett Urunk és Üdvözítőnk által.

Mivel nem rendelkezem a tévedhetetlenség karizmájával, ezért kérem az olvasót, hogy az írásomat a Szentírás szavaival mindenkor vesse egybe, és ez alapján alakítsa ki a személyes álláspontját ebben a kérdésben.

Felhasznált irodalom: Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Szt. Jeromos Kat. Bibliatársulat, Bp., 2002. / Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szt. István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 2008. / Szent Biblia, fordította: Károli Gáspár, Bp., 2002., Biblia, az Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése, Kálvin János Kiadó, Bp., 2004.

 

 

 

 

 

Vajúdik a Föld

 

Nagy tehertétel a számomra írni azokról az eseményekről, ami erre a világra következik. Annyi bizonyos, hogy bármilyen nehéz idők is jönnek a Szentírás szerint, a legkeményebb szentírási kijelentések mögött is ott van Isten népe számára az örömhír, az evangélium, az, hogy Krisztus megszabadítja az ő népét. Nemcsak megszabadítja, hanem előre felkészíti övéit mindarra, ami rájuk és erre a világra következik, hogy ne féljenek, és ne rémüldözzenek. Felszólít arra, hogy: „Bízzatok, én legyőztem a világot (vö. Jn 16,33)!”

Az, hogy a fogyasztói életfelfogással és ennek nyomán a globális felmelegedéssel hová jutott ez a világ, erről nem kell külön senkit sem meggyőzni, mert egyre jobban láthatja és tapasztalhatja ezt minden ember. Vannak szakemberek, geológusok, fizikusok, közgazdászok, a környezetünket ért változásokat és azok következményeit kutató tudósok, akik a Bibliával valamelyest egybehangzó módon nyilatkoznak a Földünk állapotáról. Ilyen kutató szakember pl. Hetesi Zsolt (katolikus) fizikus is, akire ma már a magyarországi írott és elektronikus sajtó is felfigyelt. Az interneten minden megtalálható vele kapcsolatban. Ebben a témakörben én a Szentírásnak a Földünk végső állapotára vonatkozó próféciáit fogom röviden összegezni.

Annyira sokkoló sorokat ír le a Biblia a végső idők nyomorúságáról, hogy a legtöbb jóérzésű ember azt mondja magában, hogy: „ez nem lehet igaz, ezt nem így kell értelmezni, stb.!” Pedig értelmezni ezt sokat nem kell, le van írva, a szöveg értelmezés nélkül is egyértelmű még a négyféle Bibliafordítás egybevetése alapján is. Izaiásnál ezt olvashatjuk: „Íme, az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, …” (vö. Iz 24,1), majd ezt megerősíti a harmadik vers is. Ezt követően olvassuk: „Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai. A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget. Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók”. „Recseg, ropog a föld, … inogva reng a föld! Ide-oda tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, mint a kunyhó! Ránehezedik vétke, és elesik, nem is kel fel többé (a ref. egyház új fordítása).”

 Íme, például a globális felmelegedés végső fázisáról ezt olvashatjuk: „Ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg (vö. Iz 24,4-6)”. Tovább olvasom: „A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu (vö. Iz 24,12. 10)”. „Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója (vö. Iz 24,17). Ezzel a kijelentéssel teljesen egybehangzó a Salamon király bölcsessége az utolsó időre vonatkozóan: „Mert nem is tudja az ember az ő idejét, mint a halak, melyek megfogatnak a hálóban, és mint a madarak, melyek megfogatnak a tőrben, miképpen ezek, azonképpen megfogatnak az emberek fiai a gonosznak idején, mikor az eljön reájuk hirtelenséggel (vö. Préd 9,14).” Urunk Jézus is ezt mondta, hogy „amiképpen az özönvíz előtti napokban esznek és isznak, házasodnak és férjhez mennek, mind ama napig, amelyen Nóé a bárkába bement. És nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz, és mindnyájukat elragadta: azonképpen lesz az ember Fiának eljövetele is (Mt 24, 38-39)”. Tehát Jézus második eljövetelét megelőzően hasonlítani fog a világ erkölcsi állapota az özönvíz előtti világhoz, amelyet az Isten ítélete elsodort a föld színéről, mert a gonoszságuk a tetőpontra hágott. Jób könyve a Szentírás egyik legősibb könyve, amelyet Mózes írt, de évszázadokkal korábbi adatokat szolgáltat nekünk az özönvíz előtti emberekről. Ezt írja: „Az ősvilág ösvényét követed-e, amelyen az álnok emberek jártak, akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta a víz?!” „Akik azt mondták Istennek: Távozzál tőlünk! Hisz mit tehet ellenünk a Mindenható? (Jób 22,16-17) Ez utóbbi fordítást a Szent István Társulat katolikus Bibliája alapján vettem, amit a Szent Jeromos kat. fordítás így ad vissza: „Hagyj minket békében! S úgy gondolták, hogy a mindenható tehetetlen.” „ Ő pedig megtöltötte a házaikat jóval (vö. Jób 22,18a: Károli fordítását)”. Mindezek a Szentírásfordítások egyértelművé teszik, hogy az özönvíz előtti embereket bőségesen megáldotta az Isten, ők viszont nyílt Isten elleni lázadásban éltek. Tudtak a mindenhatóról, de nem kértek belőle. Nóé százhúsz évig hiába hirdetett megtérést, mert senki nem vette őt komolyan a családján kívül. Jézus szerint az Ő második eljövetele előtti napokban az emberek éppen ilyenek lesznek. Ezt az Újszövetségben még Pál apostol is megerősíti és részletezi a következőképpen: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be: Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, tisztátalanok. Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét (1Tim 3,2-5).” Mindegyik jellemző vonás megdöbbentő, de a legmeglepőbb az utolsó kijelentés, mert ez azt jelenti, hogy az emberek igencsak vallásosaknak tűnnek, de a vallás nem formálja át az életüket: külsőleg vallásosak, belsőleg romlottak lesznek. A vallást addig veszik komolyan, amíg az üzlet szóba nem kerül, attól kezdve a pénz beszél és az érdek. Vagy, hisz és imádkozik, még templomba is eljár, de a szavain és a magatartásán inkább világfinak látszik, mint Krisztus-követőnek. És hozzá kell tennem, hogy ezzel együtt mindig és mindenhol vannak igaz keresztények, akik Jézus tanítását komolyan veszik a nekik juttatott világosság szerint élnek. Azonban a többséget nem ez fogja jellemezni az apostol szerint.

Éhínségről és járványokról, betegségekről is beszél a Szentírás. Az „Úrnak napja” a Bibliában az Isten végső ítéletét jelenti, és az ezt megelőző időszakról ezt írja Joel könyve: „Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak, összedőltek a csűrök, mert kiaszott a gabona.” A napjainkban lejátszódott kergemarhakórról pedig ezt írja a próféta Krisztus előtt pár száz évvel: „Mint nyög a barom! Megháborodtak a marhacsordák, mert nincs legelőjük, bűnhődnek még a juhnyájak is! (Joel 1,17-18).” Azt, hogy „megháborodtak a marhacsordák”, ennél találóbban nem lehet leírni a kergemarhakórt. Végül pedig, de nem utolsó sorban Urunk Jézus is beszélt ezekről (vö. Lk 21,11). Például Pál apostol előbbi idézetével egybehangzóan ezt írja a végidőben élő emberek egymáshoz való viszonyáról: „És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, és sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül (Mt 24,10-12)”. Még ezek után mi jöhet? Krisztus így folytatja többek között a nagy apokaliptikus beszédét: „Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mindez ideig, és nem is lesz soha. …. a választottakért megrövidíttetnek azok a napok (vö. Mt 24,21-22).” Krisztusnak ebben a kijelentésében van az evangélium a sok borzalom között. Ebben az örömhír az, hogy bár nagy nyomorúság lesz, de rövid ideig fog tartani, és amikor az véget ér, többet soha nem lesz még egy ilyen, sőt semmilyen nyomorúság, betegség és halál nem lesz többé sehol a világmindenségben, mert a bűn történelme lezárul, és Krisztus veszi át az uralmat, hogy végül „Isten legyen minden mindenben (vö. 1Kor 15,28)”.

Még egyetlen idézetet hozok a Jelenések könyvéből, amelyben az is benne van, hogy mit kell tenni a hívő embernek ebben az időszakban. Ezt mondja az Úr: „Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja e föld lakosait (Jel 3,10).” Tehát Isten igéjét kell megtartani, és az emberi rendelkezéseket is csak annyiban, amennyiben nem ütköznek Isten szavával. Az emberi rendelkezések és törvények nem állhatnak az fölött, hogy „Így szól az Úr!”, még akkor sem, hogy ha Krisztus nevében hozták azokat. Jézus előre figyelmeztette a tanítványait, sőt mielőtt a világ végéről szólt volna, ez volt az első nagy figyelmeztetése, mert tudta, hogy nagy hitetések lesznek. Ezt mondta: „Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket. Mert sokan jönnek majd az én nevemben, … és sokakat elhitetnek (vö. Mt 24,4-5).”

Amint az írásom elején már jeleztem, nagy tehertétel nekem az, hogy ezeket leírjam, de ha ezt a szülővárosomért és a többi emberért nem teszem meg, akkor hogyan állhatnék meg az ítélet napján az én Istenem és Uram előtt? A szándékom nem a riogatás, hanem egy ösztönzés arra, hogy minden olvasó egyenként nézzen utána a Szentírásban annak, amiket itt elolvasott. Ez annál is inkább fontos, mert az utolsó időben a sok hamis prófétával együtt egy világméretű hamis megoldás is meg fog fogalmazódni, amely szerint mindenkit igyekeznek megnyugtatni. „Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hírtelen veszedelem jő rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra, és semmiképpen meg nem menekülnek (1Tessz 5,3).” A világban végbemenő végső események egy asszony vajúdásához hasonlíthatók, amely szerint jelentkezik a fájdalom, majd egy időre abba marad, újra jelentkezik, majd sűrűsödik egészen addig, amíg Krisztus Urunk visszatér.

Jézus második eljövetelének pontos időpontját viszont senki sem tudja, mert azt a napot és azt az órát csak az Atya ismeri egyedül (vö. 24,36), de a Megváltó figyelmeztette tanítványait, hogy az előjelekre figyeljenek, hogy nehogy váratlanul érje őket az a nap (vö. Mt 24,32-33). A cikkem elején idéztem Izaiás 24. fejezetéből, és most azzal zárom a soraimat. A Szentlélek sugalmazására ezt írta le a próféta arról a korról, amikor ezek az események elkezdődnek: „Olyan lesz a nép, mint a pap, a szolga, mint az ő ura, a szolgáló, mint asszonya, a vevő, mint az eladó, a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, a hitelező, mint akinek hitelez (Iz 24,2).” Ez azt jelenti, hogy egy jóléti társadalmat fog alapjaiban romba dönteni, éppen akkor, amikor viszonylag sokan olyan életszínvonalat érnek el, mint amilyen az ókorban a jobb módúaké volt. Éppen ez jellemzi a korunkat. Ez akkor is igaz, hogy ha ez a jólét csak a Föld lakosságának kevesebb, mint egy harmadát érinti jelenleg, mert ez a legmagasabb jóléti színvonal, amit szélesebb tömegek számára a történelem folyamán valaha is elértek.  

Bár a teljes Szentírásból mindenhonnan egybehangzóan idéztem, és még sok igehelyet idézhettem volna, és rámutattam azok belső összefüggéseire anélkül, hogy önmagában értelmeztem volna egy-egy szakaszt, lehetnek olyan szempontok is, amelyek elkerülték a figyelmemet, vagy nem férhettek be egyetlen írás keretei közé. Ezért, amiket leírtam, az figyelmeztetés és figyelemfelkeltés, és nem a végső események hibátlan forgatókönyve.

Legyen a jó Isten irgalmas és kegyelmes hozzánk!

Felhasznált irodalom: Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Szent Jeromos. Kat. Bibliatársulat, Bp., 2002., Szent Biblia, fordította Károli Gáspár, Bp., 2002., Biblia, Kálvin János Kiadója, Bp., 2006., Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szt. István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 1987.

 

 

 

 

 

„Az idők vége”

 

Részlet Szent Szűzanyánknak a Máriás Papi Mozgalom részére adott kinyilatkoztatásaiból

Hagyjátok magatokat engedékenyen vezetni, tanítani általam, szeretett gyermekeim!

Az évnek ezen az utolsó éjszakáján imádságban gyűljetek össze, és hallgassátok meg égi Édesanyátok szavait, aki ezeknek az utolsó időknek Próféta Asszonya. Ne a lármában és a szétszórtságban töltsétek ezeket az órákat, hanem a csendben, az összeszedettségben és a szemlélődésben.

Többször is bejelentettem nektek, hogy közeledik az “idők vége”, és Jézus dicsőségben megvalósuló eljövetele. Most abban akarlak segíteni benneteket, hogy megértsétek a Szentírásban leírt jeleket, amelyek az Ő dicsőséges, immár közelgő visszatértét jelzik.

Ezek a jelek világosan előtűnnek az Evangéliumokban, Szent Péter és Pál leveleiben, amelyek ezekben az években válnak valóra.

— Az első jel a tévedések terjedése, amelyek a hit elvesztéséhez és a hittől való elpártoláshoz vezetnek. Ezeket a tévedéseket hamis tanítók terjesztik, híres teológusok, akik nem az Evangélium igazságát tanítják, hanem fertőző eretnekségeket, amelyek téves és emberi észjáráson alapszanak.

A tévedések tanításának révén vesztik el az igaz hitet, és terjed el mindenütt a nagy hitehagyás.

“Vigyázzatok, senki félre ne vezessen benneteket! Mert sokan megtévesztenek.”

“Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek.”(Mt 24, 5-9)

“Az Úr napja nem jön el, amíg meg nem történik a nagy hitehagyás.” (Tessz 2, 3)

“Hamis próféták támadnak majd köztetek, akik kárhozatos eretnekségeket terjesztenek, megváltó Urunkat megtagadják, és gyors pusztulást zúdítanak magukra. Számosan szegődnek társukul a kicsapongásban, és miattuk becsmérlik majd az igaz utat. Kapzsiságban hízelgő szavakkal ki is fosztanak majd titeket.” (Pét 2, 1-3)

— A második jel a testvérgyilkos harcok és háborúk kirobbanása, melyek az erőszak és a gyűlölet elhatalmasodásához vezetnek, és egyre több szívben hűl ki a szeretet, miközben egyre gyakoribbá válnak a természeti katasztrófák, mint a járványok, az éhínség, az árvizek és a földrengések.

“Amikor majd háborúkról és háborús hírekről hallotok, ne rémüldözzetek! Ennek mind meg kell történnie. Akkor nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhség, dögvész és földrengés lesz itt is, ott is. De mindez csak a gyötrelmek kezdete. A gonoszság elhatalmasodásával sok szívben kihűl a szeretet. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.” (Mt 24, 6-12)

— A harmadik jel a véres üldözés, amit azok szenvednek el, akik hűségesek maradnak Jézushoz és Evangéliumához, és erősek maradnak a hitben. Eközben az Evangéliumot hirdetik már az egész világon.

Különösen szeretett fiaim, gondoljatok azokra a nagy üldözésekre, amelyeknek az Egyház alá lesz vetve, és az utolsó pápák apostoli buzgalmára, főképpen az Én Pápámra: II. János Pálra, ahogyan a Föld minden nemzetének hirdeti az Evangéliumot.

“Aztán majd elfognak, üldöznek és megölnek titeket, és miattam gyűlölni fog minden nemzet. Sokan el is tántorodnak hitüktől, elárulják, és gyűlölni fogják egymást. Isten országának ezt az örömhírét pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden nemzetnek. Csak akkor jön el a vég.” (Mt 24, 9-10)

— A negyedik jel a gyalázatos szentségtörés, amit az követ el, aki Krisztussal szembehelyezkedik, vagyis az Antikrisztus. Behatol Isten szent templomába, és helyet foglal trónusán, és Istenként imádtatja magát.”… és nyilvánvalónak kell lennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki Isten fölé emelkedik és minden fölé, ami szent. Jöttét a Sátán közreműködésével mindenféle feltűnő tett, szemfényvesztő jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás…” (Tessz 2)

“Akkor majd meglátjátok a szent helyen a Dániel próféta által megjövendölt gyalázatos pusztulást, – aki olvassa, értse meg…” (Mt 24, 15)

Szeretett fiaim, hogy megértsétek, miben áll ez a rettenetes gyalázat, olvassátok el, mit jövendölt róla Dániel próféta.

“Eredj Dániel, mert el vannak zárva, és le vannak pecsételve ezek a szavak a végső időkig! Sokat kiválasztanak, megtisztítanak, és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki sem jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni.

Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat és felállítják a “vészt hozó undokságot”, ezerkétszázkilencven nap lesz. {~ 3,56 év}

Boldog, aki bízni tud és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.” (Dán 12, 9-12) {~ 3,66 év}

A szentmise, a mindennapi Áldozat, a tiszta felajánlás, amit az Úrnak ajánlanak fel mindenfelé napkelettől napnyugtáig.

A szentmiseáldozat a Kálvárián Jézus által felajánlott áldozatnak a megújítása és megjelenítése. Elfogadva a protestáns tanítást, azt mondják majd, hogy a szentmise nem áldozat, csupán a szent vacsora, vagyis annak emléke, amit Jézus az Utolsó Vacsorán végbevitt. És így eltörlik majd a szentmise gyakorlatát. A szentmiseáldozat mindennapi bemutatásának az eltörlése jelenti a gyalázatos szentségtörést, amit az Antikrisztus visz végbe, aminek három és fél év lesz kb. az időtartama, vagyis ezerkétszázkilencven nap {~3,56 év}

— Az ötödik jelet a rendkívüli tünemények alkotják, amelyek az égbolton lesznek láthatók.

“A Nap elsötétedik, a Hold nem ad majd világosságot, és a csillagok lehullanak az égről, s az ég erői megrendülnek.” (Mt 24,29)

A Fatimában utolsó megjelenésemkor végbement “napcsoda” azt akarja megmutatni nektek, hogy immár beléptetek abba a korszakba, amelyben ezek az események megvalósulnak, s amelyek előkészítenek benneteket Jézus dicsőségében történő visszatérésére.

“Akkor majd feltűnik az Emberfiának jele az égen, és jajgatásba tör ki a Föld minden népe, mert meglátják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.”(Mt 24,30)

Én, különösen szeretett és Szeplőtelen Szívemnek szentelt fiaim, ki akarlak oktatni benneteket e jelekkel kapcsolatban, melyeket Jézus az Ő Evangéliumában megjelölt nektek, hogy előkészítsen benneteket az idők végére”, melyek napjaitokban válnak valóra.

A vége felé közelgő év és az új esztendő részét alkotják a nagy szorongattatásnak, amelynek folyamán elterjed az aposztázia, megszaporodnak a háborúk, sok helyütt természeti katasztrófák történnek, megerősödnek az üldözések, az Evangélium eljutott immár minden néphez, rendkívüli jelek észlelhetők az égben, és egyre közeledik az Antikrisztus fellépésének az ideje.

Akkor hát felszólítalak benneteket, hogy maradjatok erősek a hitben, biztosak a reményben és szívetekben égjen a szeretet!

Engedjétek, hogy Én hordozzalak benneteket, és gyűljetek össze Szeplőtelen Szívem biztos menedékében, melyet Én éppen erre az időre készítettem számotokra. Velem betűzzétek ki időtöknek a jeleit, és éljetek a szív békéjében és bizalomban.

Én mindig veletek vagyok, hogy elmondjam nektek, miszerint ezeknek a jeleknek a megvalósulása bizonyossággal jelzi, hogy közel van az “idők vége” Jézusnak dicsőségében történő visszatérésével.

“Vegyetek példát a fügefáról: amikor ága már gyönge és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Amikor mindezt látjátok, tudjátok meg ti is, hogy közel van már, az ajtóban.”(Mt 24,32-33)

PDF formátumban a linkre kattintva érhető el: Az idők vége – a Szűzanya üzenetei a Máriás Papi Mozgalomnak

 

- See more at: http://jezusuzenete.hu/gobbi-atya-krisztus-dicsoseges-eljovetelerol/#sthash.jsz9qQlV.dpuf

 

 

 

 Az angyalok éneke – Sanctus

 

 

Mielőtt a liturgia szentélyébe lépne, hogy elvégezze a legszentebb misztériumokat, a pap felszólítja a hívő közösséget, hogy szakadjon el a földi gondoktól és teljes figyelmét a mennyei szentélyre irányítsa, ahol az örök Főpap szüntelenül felajánlja Testét és Vérét a mennyei Atyának dicsőítő, hálaadó, engesztelő és kérő áldozatul a világ üdvösségéért. Ezután hálaadásra szólítja fel őket, melynek okát részletesen is kifejti az ezután következő prefációban. Ez az ima megfelel az Úr Krisztus nagy hálaadásának az utolsó vacsorán, mely megelőzte az Oltáriszentség alapítását. A szentmise egyik legősibb elnevezése ezért a hálaadás – eucharisztia. Az évszázadok során a prefációk száma változott, eleinte minden szentmisének sajátja volt, a középkorban csak néhány fő ünnep és szent időszak prefációja maradt meg, ma pedig ismét nagyon megszaporodtak. Minden prefációnak azonban három főrésze van: általános istendicséret („valóban méltó és igazságos, illő és üdvös”), a hálaadás különleges oka az aktuális ünnephez kapcsolva, majd a csatlakozás az angyalok seregéhez („Ezért mi is miként az angyalok és főangyalok”). A hálaadó ének végül a Sanctus közös éneklésébe torkollik. Sanctus, Sanctus, Sanctus, Dóminus Deus Sábaoth. Pleni sunt caeli et terra glória tua. Hosánna in excélsis. Benedíctus qui venit in nomine Dómini. Hosánna in excélsis. Szent, szent, szent a seregek Ura, Istene. Telve vannak az egek és a föld a Te dicsőségeddel. Hozsanna a magasságban. Áldott, aki jön az Úr nevében. Hozsanna a magasságban. A nyugati liturgiában az V század elejétől meglévő Sanctus Izajás könyvének bevezető látomásából ered (Iz 6,1-3). A próféta teljes fejedelmi pompában látja az Urat, körülötte a kerub és szeráfkarok zengik vég nélkül a háromszorszent éneket, Isten végtelen méltóságának, fenségének és megközelíthetetlenségének kifejezéseképpen. A Sanctus egyes számát és hármas ismétlését már a IV században úgy értették, mint a három isteni személyre és az egy isteni természetre való utalást. A nehezen fordítható „Sabaoth” kifejezés, melyet a legtöbb népnyelvű fordításban meghagytak eredeti formájában, az izraelita nép harci seregeit jelöli, melyeknek élén hadvezérként maga az Úr vonul. Később ezek a seregek mennyei, angyali seregekké változtak a liturgikus értelmezés során, akik között az Úr dicsősége és uralma teljes és háborítatlan. Ám a föld sem marad ki az angyali karok ünnepléséből, hiszen a menny megnyílik a szentmise során és részesülhetünk az ő szüntelen istentiszteletükben. Ezért csatlakozik a sanctushoz a VII század óta a Benedictus, amellyel a jeruzsálemi tömeg köszöntötte a bevonuló Messiás Királyt virágvasárnap (Mt 21,9). Így csatlakozik a mennyei egyház himnuszához a földön küzdő egyház dicsérete, az égi liturgia egyesül a földivel, amelynek az adja értékét és méltóságát, hogy az éginek visszhangja és tükre. A „venit” ige jelenthet múlt időt is, mert áldott az, aki már eljött közénk a megtestesülés misztériumában; de érthetjük jelen időben is, hiszen a szentmise átváltoztatása itt és most folytatja a betlehemi éjszaka fenséges eseményét. Ezért szokták zenekaros miséken a hosszú, zeneileg gazdagon kidolgozott Benedictust a Sanctustól elválasztva a konszekráció után énekelni, hozsannával (jelentése: „üdv, dicséret neked” vagy „ments meg”) köszöntve a kenyér és bor színében közénk jött Üdvözítőt. A hagyományos miserítusban a pap mélyen meghajolva imádkozza a Sanctust a legmélyebb imádás kifejezéseképpen, a Benedictusra pedig kiegyenesedik és keresztet vet magára, mivel Krisztus azért jön közénk, hogy az oltáron szentségi formában megújítsa a keresztáldozatot és az Egyházat is magához emelje ebben az áldozatban.

 

P. Kovács Ervin Gellért OPraem (Tengernek Csillaga, XVII/5.)

Oldal: Az idők vége és az idők jelei
"Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mely napon jön el uratok." Mt 24:42 - © 2008 - 2024 - azidokvege.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat